Ugrás a tartalomra

 

A test legyőzése

Beke László művelődéstörténész vetítéssel kísért előadása a klasszikus magyar avantgárd egy rendkívül izgalmas területére kalauzolta el a hallgatóságot: az előadó a táncművészet megreformálásából továbbfejlődött mozdulatművészeti, pszichológiai irányzatok és társadalmi mozgalmak szellemi köréről, s annak két főszereplőjéről beszélt. Közülük is elsősorban Madzsar Alice-ról, akinek fotóhagyatékát a tárlókban is megtekinthettük.

 

Beke László

Ki volt ez a különleges nevű nő, akit talán legtöbben épp aktfotóiról – valójában művészetének képi dokumentációjáról – ismernek? Madzsar Alice családfája egyben a századforduló magyar szellemi életének ágrajza is. Nagyanyja, Magyar Lili Jászi Ferenc felesége volt, testvére Jászi Oszkár. Alice férje, Madzsar József orvos és fotóművész után vette fel a Madzsar nevet. (A szokatlan „dzs” eredete, hogy így ejtették az orosz felmenők a „Magyar” nevet – tudtuk meg Beke Lászlótól.)

 

Madzsar Alive portréja (Fotó: Mozdulatművészeti gyűjtemény)

Jászi Oszkár és az egykori radikális mozgalom számos hívet szerzett megának, ebbe a szellemi körbe tartozott többek között Ady, Lukács György, Supka Géza, Szabó Ervin. Ebben a közegben fordult Alice érdeklődése a pszichoanalízist és a táncművészetet is integráló mozgáskultúra, mozgásterápia felé. (Érdekes, hogy élete késői szakaszában Jászi Oszkár szitokszavakat zúdított húga és köre mozgalmára, melyek között a feminista és anarchista csak az enyhébb jelzők voltak – derült ki az előadás érdekes momentumaként.)

 

Madzsar Alice a pódiumon (Fotó: az előadáson vetített anyagból - L. E.)

Madzsar Alice hű barátja és munkatársa volt a szintén iskolaalapító Dienes Valéria, első női egyetemi tanárunk, aki egyszerre publikált filozófiai, pszichológiai és matematikai témában. A 30-as években a jobboldali kormány rendre be akarta tiltani működésüket, de Bethlen Margit grófnő kiállásának köszönhetően folytathatták ténykedésüket. Részben e támadások hatására emeltek be műsorukba a művészek népi-nemzeti elemeket, egyik követőjük, Nagy Etel (aki Dérytől Vas Istvánig számos író-költő múzsája volt) előszeretettel használt táncában kurucus motívumokat.

 

Dienes Valéria (Fotó: Mozdulatművészeti gyűjtemény)

A „teremtő mozdulat” költői szóösszetétele – az előadások közös címe – Dienes Valériától származik, aki a legelemibb, legtermészetesebb mozdulatokban látta az Istennel, a transzcendenssel való kapcsolat megteremtésének lehetőségét, amiként Michelangelo ábrázolta azt Ádám teremtése című képén.

Beke László kitért a korszak táncművészetét megújító legfontosabb előadókra is, hiszen ha Madzsar Alice és Dienes Valéria nem is szigorú értelemben az avantgárd táncot formálták át, a korabeli kísérletek vitathatatlanul nagy hatással voltak iskoláikra. (Az iskolát mindkettőjük esetében szó szerint, intézményesen, és ugyanakkor irányzatként is érthetjük.) A leghíresebbek e formabontó művészek közül Isadora Duncan és a „lebegésre” képes Nyizsinszkij (az orosz balett 1912-ben lépett fel először Budapesten, és óriási hatása volt). Dienes be is állt az Isadora Duncan öccse szervezte művészi kommunába, ahol a közös tornán túl – melyhez a ruhákat együtt készítették – rendszeresen tartottak verses felolvasásokat is. Ez a mozgalom volt szellemi élesztője többek között a hazai Gödöllő-iskolának. Az életreform-gondolatot hirdető irányzatnak Svájcban működött a központja, ahová Tolsztojtól a dadaistákig számos neves író ellátogatott – magyarázta Beke László.

 

Madzsar Alice és Palasovszky Ödön egy közös gyakorlata (Fotó: az előadáson vetített anyagból - L. E.)

A mozdulatművészet nem választható el a korszak új műfajainak előretörésétől: a fotóművészettől és a filmtől. Madzsar Alice, Dienes Valéria és csoportjaik produkcióit rendszeresen megörökítették fényképeken, ami új technikák, perspektívák születését serkentette. (Például az ugrás fotózását.) Madzsar Alice-t leggyakrabban férje fotózta, de a mozgalma emblémájává vált ikonikus képsorozatot, ahol tengerparti sziklákon mutatja be gyakorlatait, Kövesházi Ágnes készítette. A mezítelenség egyébként része volt Madzsar óráinak, a természetesség jegyében nem tűrte meg tanítványain a ruhát. (Nem minden esetben, hiszen a gyógytornát is ő kezdte Magyarországon, ahogy a gyerekeknek és a terhes nőknek is tartott órákat.)

 

A Cikkcakk verstánc, konstruktivista ruhákban (Fotó: artmagazin.hu)

Beke László előadása záró részében a Madzsar Alice-iskolához csatlakozó Palasovszky Ödönről szólt, aki vérbeli expresszionistaként és aktivistaként a munkásszínjátszás felé tolta a mozgalmat. A Munka-testedzők Körének nevezett egylet szorosan együttműködött a Kassák-féle Munka-csoporttal, habár Palasovszky és Kassák soha nem voltak közös platformon. A fotókon, melyek ezeket az előadásokat, élőképeket rögzítették, szépen látszanak az art deco és a konstruktivizmus jegyeit felvonultató jelmezek. A harmincas években a mozgalmat már erősen áthatotta a háborúellenesség – hogy aztán a világégés mindenestül elsöpörje majd a magyar kulturális és művészeti élet palettájáról.

 

 

A testbe zárt lélek

 

A második előadásban Bartal Mária irodalomtörténész Takács Zsuzsa A test imádása – India című kötetét vetette össze Kalkuttai Szent Teréz Jöjj, légy a világosságom című könyvével, mely Teréz anya vallomásait, leveleit gyűjti egybe. Bár Teréz anya úgy rendelkezett, hogy égessék el ezeket a dokumentumokat, a jezsuita rend végül a megjelentetésük mellett döntött –ismertette az előadó. 1946-ban, a Kalkutta és Darjeeling közötti vonatúton volt része Teréz anyának abban a misztikus élményben, amelynek hatására a szegények és elesettek megsegítésének szentelte életét. Hat hónapig levelezett az egyházi elöljárókkal, hogy meggyőzze őket az elhívás hitelességéről, és hogy hozzájáruljanak a rendből való kilépéséhez.

 

Bartal Mária (Fotó: L. E.)

Takács Zsuzsa verseskötetéhez tudatosan merített Teréz anya vallomásaiból, olyannyira, hogy verseibe beépítette Teréz sorait, költői párbeszédet alakítva ki az idézetekkel. A Hazafelé tart a testem című verset alaposabban szemügyre véve Bartal Mária végigvezetett az egymásba fonódó Teréz anya- és Takács Zsuzsa-sorok hatásán. A szonettben ugyanis számos sortörés és áthajlás nyújt lehetőséget a kettős értelmezés játékához. A két nézőpont közös tanulsága az „én” másokon keresztül lehetséges megélése.

A test motívumát a Carambolinban című Takács Zsuzsa-vers és egy Teréz-idézet párhuzamán keresztül vizsgálta az előadó. „Hagyjuk, hogy az emberek és a szegények megegyenek minket” – fogalmazta meg Teréz anya az önátadásra való felszólítást. (Ez a testképzet, a mások falatjává válás rendszeresen visszatér József Attilánál – emlékeztetett Bartal Mária.) „Valahányszor magukra hagyom őket, eleven testként szakadnak ki belőlem” – írja Takács Zsuzsa a versben a felfalatással rokon szülés-képpel élve. Mint címe is mutatja, Takács Zsuzsa teljes kötetén keresztül a test-szimbólum kibontásához tér vissza, mely különösen az első ciklusban a szerelmi és szexuális extázis, majd elhagyatottság és elszakítottság állapotait gondolja újra.

 

Takács Zsuzsa egy ceglédi fellépésén (Fotó: Irodalmi Jelen, archív)

A nőiséget Takács Zsuzsa lebontja és újraértelmezi, hiszen nyilatkozataiból tudhatjuk, a „női költő” szerepet sem fogadta el sosem – tette hozzá Bartal Mária. Az Ady hangján Lédához írt versek játéka Weöres költői attitűdjét idézi. Teréz anyánál a „testietlenedés” az Isten eszközeként való megjelenésben manifesztálódik, amely sok ponton Pilinszky költészetével rokonítható.

Az irodalomtörténész körüljárta még a vakság–sötétség motívumát is a két alkotó szövegeiben. Teréz anyánál a sötétség a krisztusi szenvedés leképeződése, a „követlek a sötétbe is” engedelmessége. Takács Zsuzsa a vak engedelmességgel kapcsolatban fogalmazza meg kérdéseit, melyek különösen szépen jelennek meg a kötetzáró költeményben, az Endorphinban (a dőltbetűs  részek Teréz anyától átvett idézetek):

 

A teljesség átérzése, a hála könnyei.

Leromlott szervezetem kémiája volna?

Boldogsághormon? Nem tudom, mi

történik velem, de sejtem, hogy Te

 

teszed. A hollófekete hajak, a könnyű

kelmék szivárványa, a kecses mozdulat,

ahogy a hosszú ujjak teát töltenek

a feléjük nyújtott, piros pettyes zománcú

 

bögrékbe. Honnan ez a vendégség-érzés

bennem, a tekintetetek világos feketéje?

Hogy aki azt mondta, ne gyertek, nincs

 

mondanivalóm, és jegesen koccantak

fogai, ha beszélni kényszerült, most

táncol és énekel. – Mozdulni sem merek.

 

Az utolsó sort nem véletlenül emelte ki Bartal Mária, hiszen tekinthetjük akár a Dienes Valéria és Madzsar Alice-hagyomány megrendítő lírai visszhangjának.

Két Takács Zsuzsa-kötet a kiállítás anyagából

 

Az előadások után Káldos János, az Országos Széchényi Könyvtár igazgatója köszöntötte a hallgatóságban ülő nőket, az előadó Bartal Máriának pedig egy csokor virággal köszönte meg közreműködését.

 

Szöveg és helyszíni fotók: Laik Eszter

Takács Zsuzsa-leadfotó: Szabó Tibor Benjámin 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.