Kiskora óta szerves része az életének a művészet és az irodalom. Legyen szó saját versről vagy irodalomtudományos munkáról, rajzokról, a precizitásra törekszik. Addig nem ír le semmit, amíg nem áll össze minden képkocka a fejében. Jókai Mór költészetéből doktorál, amellyel eddig csak hézagosan foglakozott a szakirodalom. Mentorprogramunk során ebből a munkából is kapunk ízelítőt és többek között olyan fontos, közelmúltban elhunyt költők műveiről, mint Kinde Annamária, Lászlóffy Aladár vagy Szőcs Géza – Fülöp Dorottyát, az Irodalmi Jelen debütdíjas szerzőjét kérdeztük.

"De ha ők a költőt egy hegycsúcson állva képzelték, arccal a világegyetem felé, épp indulóban távoli csillagképek felé, előttem úgy jelenik meg, mint akinek tekintete a tűzhányó kráterébe mélyed, a Föld középpontja irányában, az anyagnak nem a távoli vége, hanem a másik vége felé. Úgy is lehetne fogalmaznunk: nem a világ vége, hanem a kezdete fele fordulva."

A mozdulatművészet és a testkultúra két kivételes hazai megteremtőjéről, valamint a Takács Zsuzsa és Teréz anya soraiban megjelenő testkép rokonságáról szóltak az Országos Széchényi Könyvtár nőnapi előadásai.