Avantgárdos gesztus és egyben az elődök és az irányzat iránti tisztelet, hogy az est folyamán a felolvasások közti intermezzókban Szombathy Bálint évszámokra lebontva felolvasta az avantgárd nem csupán hazai, hanem európai kibontakozásának jelentősebb fordulópontjait, eseményeit. Elhangzott, hogy az avantgárd itthon és Európa-szerte is inkább közösségi, mint individuális jellegű irányzat volt, lényegében egy hálózat, mely összekötötte a Nyugatot a Kelettel. Szombathy felhívta a figyelmet arra is, hogy megtekinthető a Kassák Múzeumban egy érdekes „térkép”, mely azt mutatja be a II. világháború végéig, hogy az avantgárd alkotók közül ki kire hatott, ki kivel volt kapcsolatban.

Szombathy Bálint

Szó esett a különböző formabontó irányzatok megjelenéséről, képviselőiről is, de csak felsorolásszerűen. Az expresszionizmus, a futurizmus, a dadaizmus és a szürrealizmus egyaránt ide tartozik, bár eltérő körülmények között, más-más években és országokban alakultak ki, mint ahogy nem egyszerre, nem egyforma mértékben jelentek meg az írók, költők életművében. 1924-re lényegében kibontakozott vagy legalábbis útjára indult az avantgárd minden ága, ezek közül némelyik – például a fauvizmus – pár évig virult csupán,  mások viszont mind a mai napig léteznek, igaz, folyamatosan fejlődve és változva, mint a szürrealizmus vagy a dada.

Szóba került a Magyarországon úttörőnek számító „Nyolcak” elnevezésű csoport; majd Kassákkal kapcsolatban Petőcz András megjegyezte, hogy sajnálatos módon kivették az alaptantervből, s csupán az emelt szintű érettségire készülők tanulhatnak róla bővebben. Ez is azt támasztja alá, hogy manapság az avantgárd még a kortárs irodalmon belül is rétegirányzatnak számít. Az Irodalmi Jelenen, a Magyar Műhelyen, az Opuson, a Spanyolnáthán kívül nem sok folyóirat, irodalmi fórum mutat nyitottságot az irányzat képviselői iránt.

Petőcz András

A kortárs magyar avantgárd irányzatot képviselő költők közül Nagy Zopán, Papp Tibor, Petőcz András, Rőczei György, Szombathy Bálint és Szűgyi Zoltán olvastak föl műveikből. Szűgyi Zoltánnak a még kéziratban lévő avantgárd regénye, az Anno háromszázhatvanhat napot dolgoz föl. Mindegyik nap csupán néhány gondolatot tartalmaz, és váltakozásuknak egyenletes ritmust ad, hogy minden nap elején szerepel, hány órakor kel fel és nyugszik le a Nap és Hold.

Szűgyi Zoltán

Papp Tibor a legújabb verseiből olvasott föl, míg Nagy Zopán és Petőcz András két nagy elődnek, Határ Győzőnek és Palasovszky Ödönnek állítottak emléket – Nagy Zopán a Melléklet című művével, Petőcz a Zárójelversek és a Behatárolt tér című versével.

Nagy Zopán

Az est végén Szombathy Bálint felhívta a figyelmet, hogy az Avantgárd Szakosztály következő estjén Németh Péter költő lesz a vendég.

Szöveg és fotók: Csepcsányi Éva

 

***

Petőcz András:

 

ZÁRÓJELVERS OP. 11.

 

((         és fejét lehajtva szólott Ras-And Poet, a költő: félek a hajnali csengetéstől,

            és fejét lehajtva szólott Ras-And Poet, a költő: félek a hajnali csengetéstől,

            félek, Uram, szólott Ras-And Poet, a költő: félek a hajnali csengetéstől,

 4         és fejét lehajtva szólott Ras-And Poet, a költő: félek a hajnali csengetéstől,

            félek a hajnali csengetéstől, félek, Uram,

            félek a hajnali csengetéstől, félek, Uram,

            így szólt a költő: félek, Uram,

 8         félek a hajnali csengetéstől, félek, Uram;

            és fejét félrehajtva szólott a költő: félek a hajnali csengetéstől,

            és fejét félrehajtva szólott a költő: félek a hajnali csengetéstől,

11        és fejét félrehajtva szólott a költő: félek a hajnali csengetéstől;

            félek

            hajnalban,

14        szólott Ras-And Poet, a költő, félek hajnalban, félek a csengetéstől   ))

 

 

***