A hónap költője – 666 – Kukorelly Endre versei
666KUKORELLY ENDRE VERSEI
666. Mi a pincében
Mi a
pincében tartjuk a
karácsonyfaállványt.
Te? Én a mellemben.
De hát úgy senki sem
él! És a gömböket,
gyertyákat meg a töb
bi díszt?
666. Kék szín
Kék színű
ördög. Előlép egy
fa mögül. Fiatal
fa takarja el őt.
Hason kúszik fennen
röpül. Ott két fa is
volt igazság szerint.
A kert összedűlt, de
a kapu nem. Marad
még épp elég idő.
Ha nem fordult volna
ki az egyik fa a
homokból. Az Úrnak
bármikor.
Prosus
Még van benne egy kis hely nevetni és letűnni.
Elnyújtózik, mint egy operett.
Szép, kényes test, elég fémes hangot ad, ez zavar.
Elég kísérleti.
Kivirágzik, akár a boltszag.
Mint a hadifogság.
Meg kellene változnia, hümm.
Imádja a lemondást, ezt a szagot, ha nem is engedi közel.
Szél van, de nem erős, a jövő kis pillanata.
Nem kell mindjárt hanyatt esni, és ez nem biztos.
Elég fárasztó ilyen expresszív mondatokban beszélni.
Mélyen mellé halad.
Egy szűk kabátban van, mint egy cső.
Bemegy az egyik büfébe, odanyomul a részleghez, szaglássza a tölteléket.
Mindenből kieszi a tölteléket.
Most megevett valami furcsa ízű tölteléket.
A legnagyobb büfé, két és fél millió evőkés.
Egy köteléket vesz elő.
Örök kötelék.
Én nem engedlek el
Én nem engedlek el.
Ezeket a billentyűket leütöttem.
Én nem engedlek. É, n, n, e, m,
ezek a betűk, halk
kattogással. Ilyen halkan kattog
egy gép. Ezeket a
sorokat leírtam. Ezt
a sort leírtam. Ehhez hasonlókat.
Nem hasonlókat, hanem ezt.
A szobád ajtaja nyitva,
az asztalnál ülsz, olvasol,
nem nézel föl, csak
billegteted az ujjaid. Kimentem
a konyhába enni. Lenyeltem
két szem epret porcukorral.
Ha ahány lélek
Ahány lélek felbukkan is
lelkek fala nem tartóztatja fel
talált valakit aki helyette van
egy név laza testű elítélt
gurigáznak elengedik egymást
ennyi titkolózó szerkezet összegyűlt hadak
jó és eleven por
ő jó-e vagy csak puha
jól csinálja-e rendben van egyetlen mozdulata is
nem tréfából megfizetik neki
fizetnek érte és eleget fizetnek
igen de miből
az egészet sikerült lenyomnia
belegyömöszölte a szájába és nyelte
egyéb narancsok
az pedig ráfolyt a sebre csípi őt
fehér krétaszín a fájdalom
ember nem tartja fel nem tartja kötél nem fogja lövedék
belenyomja a tenyerét a kőfalba el-
tűnik a kézfeje könyékig
unta a többieket, a többi hülyét ahogy kanalazzák a fagylaltjukat
innen kikötözik a levegőbe
a gödör megtelik fellazul a föld felpúpozva
vagyon
így kezdi azzal kezdi hogy eltűnik
beszéljenek halkabban.
A fenyegetett örökké megvan.
Akit fenyegetnek
egy név csak amire hallgat.
Valamelyik kijárat
Itt mindenbe belehullik
a szúnyogirtó által leölt
szúnyogokból legalább
egy darab
árva példány. Éjszakára
lehűl a levegő, ilyenkor
bekapcsolok mindent, ami
meleget
képes kiadni magából
és az összes inget, pulóvert
felhúzom, olyan hideg lesz
egyszerre.
A szúnyogok már ettől is
nyugodtan elpusztulhatnának,
de ezt a kijáratot eddig
nem lelték
föl még. Emez finom folyosót.
Az egyszerűbb kijáratokat
nem találjuk. Milyen jó volna
kijutni
így, ha elég lenne ennyi is
Jár a sok kis motor, emelkedik
és süllyed,
aztán abbamarad. Onnan már
folyton süllyed. Csak később kezd
zuhanni.
