A hónap költője – Kukorelly Endre – A kezdet
A KEZDETKUKORELLY ENDRE VERSEI
A kezdet
Lepucoltam az asztalt. Dolgokat
áthelyeztem, várják be odaát
ami jön. Ez van, hogy segít, és nem
csak nekem, a dolgoknak is, de még
a sorsnak is. Van, ami úgy válik
le csak, vagy el, cuppan egy nagyot,
ragacskodik a bőrhöz, az ujjamhoz,
meg ki tudja, mihez még. Egy körcsók-
nyom marad, mélyebb, más-barna rúzsfolt,
lehet sikálni. Lerámoltál, fiam?
Ezt hallottam, de még nem az asztal
szólalt meg, csak a szomszédban a
veszekedősék. Az egyikük
kiabálta ki, mert, úgy lehet, ők is
igyekeznek segíteni. Mi mind,
akik tipegünk eme pagonyban.
De lehet-e bármit kezdeni?
Lehet siettetni? Igen, csak nem
siet. Hanem amúgy is rohan. Ez
tényleg kurvára rohan, és csöppet
se jön közelebb. Hogy lehet-e?
Ezt a kérdést még nem szoktam meg.
Kimutatja érzelmeit
Sándor Andrásnak
Ez volt a színes gyerekkor
így álmodozol ez volna a gyöngeség
ha rágondolok mélyen hörgök
kicsi drapp volt és kicselekvő légkör
lefakadt fejtől síró szolgai
magatartás kicsi drapp makaróni
óvoscsi frukti néhai
van egy önmozgás a melodrámán
a szüleim ösztönös urak
(a néző most kinéz a hallgató kihallgat)
viseletük kiró és meghatároz
de nem nőtt meg még a természetem anyu
igazi operai valóság művészuras szakasz
beindulás a szerkezet felé és szájütem
az zene megengedő alakzata színes
gyerekkori kis hölgy nőszerű történelem
(az író itt kipillant ó édes életünk)
rakoncátlan és elhaló
dohogni kezdek
jelvényeimmel berendezem a lelkem
és felbolydulok szent napokon
berendezem a lelkem felépülök
fölépültem néztem a falat dohogni kellett
hintázni
ez volt a színes gyerekkor
ennyi nő istenem puha élvező szerkezetek
Casanova terjeng a szagban miért nem ezt
miért nem a szagot veszem figyelembe
egy angyalt ahogy megállítja az ajtót
és szárnycsapásokkal élénkíti őt
gyerekkori lefakadt fejét a gyerekkorból
már elég!
már körbekarikáztuk e frontszakasz
fölbolydult valóban – hát bennem is van szobor?
bensőséges a leköpés?
ha erre gondolok mélyen hörgök
akkor egy ilyen bevágás
valamivel később igen ez nem igazán esztéta-illat
valamivel később volt a szabadságharc
leszakadt házak cselédlány valami bécs valahogy
szavazz a lakótársra vignettát elnyomni tilos
befutott a villamosság magyaráztam apásan
magyaráztam apucinak ez már a munkáslét
csak őket nem érdekli a százalék mert bécsiek
bécsi lét füllednek egy hegyen
a munkáslétről mint aki hipp-hopp magyaráztam
apásan (itt tetszik miközben gépeli)
le lehet feküdni kezdett beindulni a koszt
van ilyen önmozgás a melodrámán
van önmozgás? valamit hallani?
minden: megrendülés? én érzelmi vagyok?
és eleven aki
kimutatja az érzelmeit? és civil az?
én kimutatom?
civil vagyok? kontúr?
maró?
miért győzök és miért fogyatkozok?
most a felesleges dolgok kimúlnak
most misztikusan rád gondolok
ölelve húzos le a zaccot
álmodozom a rózsa még csak lecsúszik
így álmodozom
ez volna a gyöngeség.
Ki védekezik
Márpedig aki gyors az élőbb
szabadulj meg
ettől szabadulj ki
márpedig újra és újra nekifut
orsósan mozog boldog lábain
hideg puha testekkel ütközik
föl-le rohangál mint a fejgép
ki tekinti meg
nedves a szíve verdes pillanat
nincs túlzottan jól megenyhül elzuhan
öncsaló de tényleg
egy pillanat ő márpedig üres pillanat
üres amit nézel egy régi vasdarab se mélyebb
hát ne nevessen
ne mászkáljon, ne szálljon be
nem száll be tehát
és eper.
De ki védekezik
ki hurcolja be egy üres terembe
ki tekinti meg az istent.
Eltévesztem és megoldom
Jóságos és alpári gesztusok is bejönnek
van benn fa dögivel ne hordj!
bejön a hüllő átnéz a kerítésen
verseimben lenne aki néz
beleiszik az erős italba nem érti
részei kihullnak
eltéveszti csodálkozik megoldja
szenved vakarja magát
leszedi a támadót talál csal siránkozik
kúszik az ágyon egész kicsike
lemegy a köszvénybe egy tiszta hangot megüt
jóságos átver mozgása lelassul
leszakít egy cseresnyét
korzó narancsliget
de mi ez a keserűség
miért pont az áll’mokba utaznál, édesem
a fejeden mért olyan mély a krém
mi indul finoman
mért leng át mint az éter
idősebb női test miért lebeg
így él lebeg a karja
eléggé szabályos kisfiú
magányos sorozat az ujja
van benn fa – hallja – van benn dögivel.
Az első gyanús jelre
állj előbbre.
A következő jelre feküdj le.
Kukorelly Endre versei az IJ-n
