Fütty a sötétben – Szőke Imre Mátyás versei
FÜTTY A SÖTÉTBEN
SZŐKE IMRE MÁTYÁS VERSEI
ébredés
egy csepp kávé
a hasamra csöppent
és nem jutott eszembe a szex
csak cigiztem meg kávéztam tovább
fekete gatyában
úgy éreztem tisztára gáz
hogy nem szeretek senkit
és hogy rohadtul ég a gyomrom
általában
meg hogy megöregedtem
meg hogy mindig is ez volt
lehetett volna szebb folt
ez a csepp kávé ahogy szétkenődött
mint egy szaros kis
repülő csészealj
fütty a sötétben
péter ha most beadja a kulcsot
én leszokom a cigiről
bassza meg
mennyit cigiztünk együtt
mindenhol
a rohadt életbe
mennyit dumáltunk
és hát nem jutottunk semmire még
ötven évesek sem vagyunk
nekünk több idő kell
az ilyeneknek mint mi
az ilyen kamaszoknak
ezt is megbeszéltük de hányszor
se felnőtt - se gyerekkor
se pénz se szerelem
csak valami örök felkészülés
mintha a saját életünk
előszobájába szorultunk volna
legalábbis azt hittük
hogy az életünké
és egyszer csak engedélyt kapunk
majd levehetjük a cipőinket
besétálhatunk oda ahol
tényleg megtörténnek a dolgok
most
nem tudom vigyek-e neki narancsot
honnan szerezzek karalábé levest
ki fogja ápolni az apját
mit jelent a szívműtét javasolt
kifejezés pontosan de úgy tűnik
az előszoba ajtaja kinyílt szép
lassan mintha ezt az ajtót is
b. p. elsorvadt szívizmainak kellene
mozgatniuk tulajdonképpen
tessék befáradni mondja egy fénytelen hang
háromszor egymás után
amire én hogy a haverom még nincs kész
hogy még nem beszélgettünk eleget
és őszintén szólva semmire sem jöttünk rá
ami indokolttá tenne egy ilyen lépést
amikor utoljára komolyan beszéltem vele
éppen egy új technikát tanult
én is egy új technikát tanultam
mi ketten mindig új technikákat tanultunk
és valódi személyiségünk ígérete olyan lett
számunkra
amilyen csak egy igazán lusta péknek lehet a lottóötösé
de hát
most itt fekszik
fiatalon és álmosan
a hülye katétereivel
és nincs belőle másik
egy igazibb
és azt mondják a szíve annyit sem ér
mint az én agyonhasznált brando kabátom
és semmi technika
semmi újmódi mágia
csak forgatja kezében az ajándéknarancsot
szórakozottan
mint űr a földet
ebből valamit tanulnom kéne
a sarkig kitárt előszobaajtón
túli sötétben
felparázslik egy cigi vége
és hallani hogy valaki sokáig benntartja a füstöt
bassza meg
köhög azután fütyörészik
sértődés
nem kell a tejed
nem akarom hogy egészen és feltétlenül
megsemmisülj
amikor felemelsz végre
és nem akarom hogy csak rám figyelj
nem érdekelnek becézéseid
bosszúságaid
ablaktalan nyögésed
a személyiséged
esendő természeted
a vágyad
és nem nem kell a tejed sem
a meleg sem
nem kell a húsod a melled sem
bízd istenre hogy etessen
tegyél engem a kapu elé
úsztass le a folyón lyukas kosárban
süss meg
kaparj ki
szúrj át
add meg démonodnak a jussát
tegyél mit szíved szerint tennél
de ne hazudd rendületlenül
hogy engem akartál
vagy hogy mégis szeretsz
