Versek napja, csütörtök – Mindent, úgy – Halmosi Sándor és Nyirán Ferenc versei
Versek napja, csütörtök
MINDENT, ÚGY
HALMOSI SÁNDOR ÉS NYIRÁN FERENC VERSEI
HALMOSI SÁNDOR
Éberség
Az ördög nem alszik.
Nem tud.
Válság
Az ördög nem alszik.
Altat.
Lao-Ce szenvedélye
Tudod jól. Messze vagy,
s ettől még elviselhetetlenebb a közelséged.
Tudnod kell tudnunk egymásról,
hosszú lépésekben,
hosszú hallgatások között.
Csak egyszer, csak egy délutánig lennél még,
csak egy órára, egy napra a büszke menyasszonyom,
ki megtalálta társát, engem.
Ez nem szerelmes vers.
Nevemen szólítasz, hosszan sorolod bűneimet, a sok mulasztást, és megtisztulsz.
Kimondod végre, hogy vagy, aki vagy.
Isten, az én asszonyom.
Sokat dolgozunk abban az órában,
azon a hétköznapi napon.
Alig vagyunk együtt.
Erős kézzel küldelek el dolgodra,
s ha visszajössz, úgy döntesz le lábamról,
mint kislányom, ha meglát, és nevetve felém rohan.
Talán fel is ismerlek,
és emlékszem mindenre, amit nem mondtál el.
Ha akarod, leveszem rólad a rontást.
Ha szeretnéd, add fel mindig az utolsó édes kenetet.
NYIRÁN FERENC
Mindent úgy csinálok
Mindent úgy csinálok, mint akkor,
megterítek az alkonyatban.
Várom, hogy rám csörögsz hatkor,
ajtóban állok nagy huzatban.
Mindent úgy csinálok, mint akkor,
gondosan, csupa méltósággal;
tányér, szalvéta és pohár bor -
ahogy csak veled, senki mással.
Mindent úgy csinálok, mint akkor.
Várom, hogy rám csörögj hatkor.
Tányér, szalvéta és pohár bor -
Mindent úgy csináltam, mint akkor.
A harminc bűne
Borgesnek
Abban a megroggyant harmincadik
évben, amikor kések hasították álmaid
kárpitját és homlokod idegen templomok
hűvös lépcsőjéhez szorítottad, azon a
harmincadik hűtlen nyaradon valahol
valaki megszületett a térben, de
ez csak újabb harminc év elteltével
lett nyilvánvalóvá, amikor ama
adamant rudak keresztezték egymást
és eltérítették sorsod meglassult
folyását, síkságokat árasztva el az álmok
elátkozott vidékén, szemhéjadon lepkeszárny
hímpora csillogott és nem tudtad, hogy
égitetestek ütköztek miattatok egy másik
galaxisban, és a pályájukról letérő planéták
a teremtés anyagba süllyedt kínjával büntetik
a leheletkönnyű lelkeket azóta is, mert nincs
következmények nélküli tett, sem gondolat,
és nincs, bizony hogy nincs bocsánat, ezért
kell újra és újra megalkotnod magad, hogy
az álmok és az évmilliárdok kizökkent
történeteiben végre helyére kerüljön az
általad meggyalázott világegyetem.
