Olyan rohadt ez az egész – Zudor János versei
Zudor János
Hatvanon túl
Hatvanon túl már visszafele
kellene számolni az időt,
elmúlt az élet nagymosása,
járni tanulok éppen,
már hatvan éve
járni tanulok éppen,
útba ejtem a Niagarát,
a Kilimandzsáró havát,
útba ejtem a Niagarát…
Olyan rohadt ez az egész
Lepedékes, áporodott,
helyenként otromba is,
mint egy kisiklott villamos
(valaki nem lyukasztott jegyet,
maga a halál az, az elmúlás),
éneklő hang, kopasz fejek,
tökősz, tökősz, mit tökölsz?...
(Megmaradt jegyeid számolod?)
Eltévedt csillagok jönnek,
fegyenctelep, barna hold
(valaki nem lyukasztott jegyet,
talán a mindenség lesz az?).
Felüvölt egy háborodott,
elfolyik egy cifrafosásban,
jönnek rendre jegyet lyukasztani
a falfehér éjek s napok…
Hanyag
Engem csak amúgy elkaparnak
hanyag kezek, mint múlandót,
akire még szükség lehet,
dúdolgatnak valami rögtönzött
gyászindulót, szegény, megbolondult,
sej, haj, de szomorú az én halálom…
„Sokat gyengélkedett szegény”
– mondogatják, ki tudta, hogy
ez lesz a vége, a véges végtelen,
mint egy öntöltőtoll, majd én
elföldelem önmagam…
Nem minden kutya harap
Kristófi Kristófnak békességgel
A szájkosár egy fordítottjára
fordított eszköz,
van olyan kutya, amely
kidugja a nyelvét,
amíg valami ember le nem harapja,
te is így jársz majd,
mint valami eszelős,
amely helyettesíti a kutyát
(ha már én nem leszek,
ki tör majd vesztedre?
jobb, ha meggondolod),
békesség szent porainkra,
ha majd már nem leszünk,
majd ki jön helyettünk fűrészt
etetni, lenyeletni a bugylibicskát?
Halálpróba
Gyalai Artúrnak
„kit életben tart a halálfélelem”
József Attila
Te kiálltál a sorból,
mint élő halott,
mára már a könnyed
is lefogyott,
a szellemek
körbejárnak,
megáradnak,
megátkoznak,
„Most, vagy soha”
– rikoltoznak,
beletanulsz,
te ostoba,
a némi nemi
halálodba,
„most, vagy soha”,
főpróba van,
TE VAGY A HALOTTKÉMEM,
meg ez a kopott égő,
A HALOTT ÉN VAGYOK, JAJ, NEM,
iszonyú, hevesen igenlő…
„Ki így, ki úgy”,
ez lesz az ügy,
végtére is
kikecmereg
önnön megúnt
mocskaiból,
mint valami
halálkiút…
Az átkok foglya
Én is könnyűvérű voltam
egy ideig, mígnem felserkent
a csicseriborsó öntudat
(játszani kell ezt az egész
torz életet, amíg kitelik
az öntudatból…).
Játsszál hát;
a megmérettetés majd később érkezik
valami életúnt vacsorán;
te is ott leszel,
mint kiközösített,
de nem mint diáklány,
nem is mint eszkimó,
szóval, valami egyéb…
JÁTSSZÁL HÁT TOVÁBB, KISFIAM!
(A verseket Egon Schiele festményének részletével illusztráltuk.)
