Az útnak engedett szavak – Zudor János versei
Vincent van Gogh (1853–1890)festménye
Az útnak engedett szavak
Zudor János versei
ITT
Itt minden összemosódik,
mint az aszfalt, és minden
homályos, mint becsinált,
homályos kín az egész,
mint, mondjuk az egyszeregy,
nincs kettőzött győztes, nincs
macskaremény, sem tojás,
minden út Rómába vezet,
itt nincs vesztett remény, se szeretet,
itt csak ferdepofájúak vannak,
és nincs nikkelezett szemmérték...
Itt Isten sem fizet kártérítést,
hanem összevissza mocskolja a kátrányos eget!
AZ ŐSZ GYÖNYÖREI
Lélegzetelállítóak az ősz gyönyörei.
A rozsdaszínű fák bepúderezik a földet.
A maradék zománc aranyszínű rendjele
fel-felcsillog, mint igazgyöngy ékszere,
ott, túl, a mennybe, fent, mint kicserzett,
földi katlan. Így megyünk a mennybe, mindannyian!
Az ősz győzelmi indulója visszaránt a földre, mint egy megsárgult mezőt…
AZ ÚTNAK ENGEDETT SZAVAK
Rácz László emlékére
Ez egy rendhagyó sirató,
a legjobb barátnak,
a legjobb halottnak…
Te derék, útra akasztott ember,
most én viszlek téged nehéz terhemül!
Felbuzog a fájdalom forrása,
mint siratni való urnád,
hát elmegyek én is,
de megvan a vers,
ki arra jár, fejhajtással búcsúzik…
A KÍSÉRTET LAKTANYÁBAN
Három kakas szól
a kísértet laktanyában,
a többit leölik
embertelen kezek,
hogy nehogy túlkísértsen
embertelenül. Így lesz
vége az én mesémnek,
hogy a kísértetek
kappanokká változnak
szomorú kínjukban.
