Melyik dalt küldjük a 2015-ös Eurovíziós Dalfesztiválra?
Aligha lehet átfogó képünk arról, mennyit tudnak egymásról Európa országai. Az osztrákokról például elmondhatjuk, hogy a sógoraink, nem vetik meg a sört és a szakállas énekesnőket. Utóbbinak köszönhetően Ausztria rendezi az idei Eurovíziós Dalfesztivált, ahol ebben az évben is kiderülhet, hogy a giccsparádéban ki tudja hatásosabban meggyőzni szomszédját, nyelvrokonát vagy éppen egy-egy angol kisváros tévé előtt ülő szavazóit. A bemutatott dal az adott ország könnyűzenei ízléséről is árulkodik, kis túlzással egy zenész úgy képviseli hazáját a versenyen, akár egy sportoló az olimpián. Éppen az országimázs miatt lenne fontos, hogy olyan dalt küldjünk Bécsbe, amelyre felkapják a fejüket Athéntól Londonig.
Bár a magyar nyelv egzotikuma sikerre vitt egy produkciót az Eurovíziós Dalfesztiválon (1994-ben Bayer Friderika Kinek mondjam el vétkeimet? című dalával), az utóbbi években azt vehettük észre, hogy az eredményeket tekintve inkább angolul érdemes énekelni. Ezt a magyarországi válogató, A Dal 2014 zsűrije is egyértelművé tette, amikor Kállay-Saunders András Running című dalát küldte ki a koppenhágai döntőre. Az énekes a fesztivál történetének második legjobb magyar helyezését érte el, ötödik lett. Ez az egyik oka annak, hogy a 2015-ös Eurovíziós Dalfesztiválra Csemer Boglárka „Boggie” Wars for Nothing című produkcióját kellene küldeni.
A másik Boggie mellett szóló érv, hogy láthatóan inkább a melankolikus, lassú dalok nyerik el a nézők tetszését, amelyek egy-egy fontos kérdéssel szembesítik a csillogástól talán kissé megcsömörlött európai polgárt. Mint ahogy tette ezt Conchita Wurst a tolerancia kérdésével. Nyugodjanak meg, ezzel nem azt mondom, hogy Csemer Boglárka kezdjen el szakállat növeszteni. Csupán arról van szó, hogy a Wars for Nothing nem túl bonyolult szövege ellenére nagyon hatásos dal, ráadásul az ukrán–orosz konfliktussal, a párizsi terrortámadással, az Iszlám Állam terjeszkedésével, a Boko Haram afrikai mészárlásával napról napra aktuálisabb. Tehát soha jobbkor, pontosabban soha rosszabb időkben nem lehetne énekelni. Azt szokták erre mondani az újságíróknál sokkal kifinomultabb ízlésű, diplomás esztéta zsűritagok, hogy a dalnak üzenete van. Ebben nem tévednek. Csak éppen Boggie azt is üzeni a dallal: éppen az ilyen giccsparádék alkalmasak arra, hogy ne feledkezzünk meg a távolinak tűnő, de naponta emberéletek tucatjait követelő konfliktusokról. Tehát nemcsak a dal üzen, hanem maga a dal az üzenet. Azt sugallja, igenis a szórakoztatóipar része az emlékeztetés a körülöttünk tapasztalható problémákra. Olyan ez, mintha valaki az Operabálon a létminimumról kezdene szónokolni. Annak nemcsak üzenete lenne, hanem cselekvésértéke. Ilyen tettnek tekinthető Boggie dala is.
Sokan követelik a YouTube-on, hogy a Wars for Nothing szövege olvasható legyen magyarul is. Mi Balogh Réka jóvoltából közöljük a dalszöveg szó szerinti fordítását, hogy a magyarul olvasók is tudják, mit üzenhet egy magyar dal a háborúkról.
Háborúk a semmiért
Tudtad, hogy a földünk káosz?
Sok háború a semmiért, véget nem ér.
Mindenki érdemel egy esélyt,
A sok lelket, a sok lelket, hallod, mint sikolt?
Az, hogy te békében élsz, nem ok arra,
Hogy mellőzd a fájdalmat.
Én látom, ahogy gyerekek költöznek a csillagokhoz,
Katonák menetelnek a sötétség felé, hadd kérdezzem meg,
Hogyan magyarázod a szemeket,
Melyek sosem láthatják a napfényt?
Csak egy okod adj, hogy miért bánthatunk
Egy gyámoltalant, törhetünk meg egy szívet, egy elmét!
Tudod, hogy hányan bujkálnak ártatlanul,
Hogy elkerüljék a büntetést
Olyan bűnökért, melyet el sem követtek?
Egyedül, egyedül, gondolod, megérdemlik
A halált, mert másban hisznek,
Mert az arcukat valaki nem nézi el.
Tudtad, hogy a földünk káosz?
Sok háború a semmiért, véget nem ér.
A lelkeket, a magányosakat, öleld szorosan
A lelkeket, akik érdemelnek egy esélyt az életre!
Boggie dalának esélyeit tovább növeli, hogy a Parfüm című klip világszerte ismertté tette nevét. A videót több mint 7 millióan látták, amerikai és nyugat-európai lapok cikkeztek a fiatal magyar lányról. Bár nem szép egy verseny előtt politikus módjára mérlegelni az esélyeket, de Csemer Boglárkát nem kellene bemutatni a nemzetközi sajtónak, ha a bécsi döntőbe jutna. Ráadásul a Wars for Nothing Magyarország nemzetközi megítélésének is jót tenne, hiszen azt sugallná, figyelünk északkeleti szomszédunkra, ahol a sorozások miatt a magyar emberek közvetlenül is érintettek a háborúban.
Ha tehát A Dal 2015 zsűritagjai és a szavazó nézők együtt használják a szívüket és az eszüket, akkor Boggie-t küldik Bécsbe. Nem a szépségversenyeken kötelezően elhangzó, világbékét hirdető szólamokért, hanem a giccsparádénak odavetett fricska miatt, hogy Európában nemcsak dalfesztivál, hanem háború is van.
