A tudást nem kuporgatni kell, hanem megosztani
Életének egyik legfontosabb eseménye volt, amikor az Országos Idegennyelvű Könyvtár az év olvasójának választotta. Saját bevallása szerint nem gondolta volna, hogy van ennél feljebb. Kiderült, hogy van. Zelei Dávid kapta idén a Bodor Béla-díjat.
Zelei Dávid, Bodor Béla-díjas kritikus
A fiatal kritikusoknak járó Bodor Béla-díjat idén Zelei Dávidnak ítélte a szakmai kuratóriumot alkotó Kemény István, Margócsy István, Németh Gábor és Szilágyi Zsófia. Az elismerést a költőként, íróként és kritikusként is tevékenykedő, 2010-ben elhunyt Bodor Béla felesége és lánya alapította, célja az egyedi hangvételű, fiatal, harmincöt év alatti kritikusok munkájának elismerése.
A "szigorú kuratórium": Margócsy István, Kemény István, Németh Gábor, Szilágyi Zsófia
Az Írók Boltjában tartott díjátadón először Bodor néhány versét halljuk Lázár Balázs színművész előadásában, majd Margócsy István méltatja a 2015-ös díjazottat. Szerinte Zelei Dávidnak nem csupán olvasottsága és világirodalmi tájékozottsága figyelemreméltó, de az is fontos szempont, hogy mondanivalóját érthető nyelven fogalmazza meg.
A díjazottat Margócsy István méltatta
A díj átvétele után Szilágyi Zsófia beszélget Zeleivel. A frissen díjazott kritikus spanyol-történelem szakon végzett, világirodalom- és fordításkritikákat publikál többek között az Alföldben, az Élet és Irodalomban, a Kalligramban és a Prae.hu-n, valamint szerkeszti a Fiatal Írók Szövetségének világirodalmi sorozatát, illetve a Lazarillo hispanisztikai portált. A munkásságáról szerényen nyilatkozik ugyan, de azért elismeri, hogy nem kevés energiát fektet egy-egy kritika, tanulmány megírásába. Ezért inkább csak havonta ír egyet ahelyett, hogy hetente jelentkezne újabb, elkapkodott recenzióval.
A FISZ világirodalmi sorozatának első, általa megálmodott és szerkesztett kötete Világtalanul? Világirodalom-kritika Magyarországon címmel éppen most került nyomdába. Nemrég egy interjúban én is beszélgettem vele erről, ezért nem újdonság, amit most a világirodalom-kritika helyzetéről mond: bár szép számban jelennek meg világirodalmi művek magyar fordításban, arányaiban jóval kevesebb elemzés születik ezekről, mint kortárs magyar szerzők könyveiről.
Ennek oka pedig többek között az, hogy a magyar író nyilván „közelebb van a tűzhöz”, a külföldinek viszont ritkán van magyar kritikus „haverja”, akinek a kezébe nyomhatna egy recenziós példányt, hogy írjon már róla valami szépet. Ráadásul a szerkesztői ösztökélés is hiányzik Zelei szerint: ha a kritikusnak magától nem jut eszébe mondjuk egy portugál regényt recenzálni, a szerkesztője valószínűleg nem fogja felkérni rá.
A nagyritkán mégiscsak megszülető, amúgy minőségi szövegek antológiája tehát már úton van a megjelenés felé. De előkerül egy másik kérdés, a magyar bestseller-kritika, a hazai trash- vagy zsánerművek visszhangja is. Ezek szintén kívül esnek a szűk kritikusi szakma látókörén, pedig ezekkel is érdemes lenne foglalkozni, ahogy ezt Zelei írásaiban szintén meg szokta fogalmazni.
Lázár Balázs olvasott fel
És ha már Bodor-díjjal jutalmazták, a díj alapító-névadójához való viszonyára is rákérdez Szilágyi Zsófia. A kérdésre válaszolva Zelei elmondja, hogy szívesen lapozgatja Az eszmélet munkáit, és elsősorban Bodor alapossága fogja meg. A Margócsy által is említett érthető nyelvezetről azt gondolja, hogy a kritikák olvasóinak nem feltétlenül egy akadémikust kell elképzelni, hanem egy átlag bölcsészt, akinek joggal merülhetnek fel kérdései egy bonyolultabb szöveggel kapcsolatban. Ő viszont nem kuporgatni, hanem megosztani szeretné megszerzett tudását.
Szöveg és fotók: Szarka Károly
