Július 17., hajnali 2 óra 48 perc, amikor elkezdem a naplóm a táborról,  legtöbb ismerősöm Kis Grófóra, Korda Gyuri bácsira vagy PIXA-ra (illetve ezek tetszőleges arányú egyvelegére) mulat az ország valamelyik pontján hősies fesztiváltúlélőként.

Jelen esszében olyan reprezentatív kortárs magyar költők verseit fogom vizsgálni, mint Kemény István, Géher István, Bíró József, Nádasdy Ádám, Jónás Tamás, Rónai-Balázs Zoltán, Böszörményi Zoltán vagy Payer Imre. Lírai beszédmódjuk látszólag teljesen eltérő, mégis mindegyikük költészetében – elsősorban inkább tematikai-motivikus szinten, semmint az elsődleges lírai beszédmód szintjén – felfedezhetők hasonló törekvések és üzenetek, már amennyiben a kortárs magyar költészet kapcsán szabad az értelmezőnek az „üzenet”/„jelentés” terminusokat használnia.

Térerő itt sincs, fák bőven, a mogyoróhegyi kilátás felülmúlhatatlan, de ott van kárpótlásul a medence – hasonlítgatom egy veterán rutinjával a két helyszín közti különbségeket, pedig ez még csak a második FISZ-táborom. Idén a Szokolya melletti Királyréten, július 18–22. között.

„S bár Tamás Gáspár Miklóstól Orbán Viktorig, sőt még a Magyar Gárdáig is eljutunk, hál’ Istennek nagyobbrészt irodalmi alkotások kontextusba helyezéséről és azok jelentőségéről szól a könyv. Például, hogy miért örökérvényű Ady vagy József Attila költészete. Vagy mitől érthetőbb Virginia Woolf napjainkban, mint saját korában. Milyen a jó vers? Miért nem érthetjük meg az európai kultúrkört a német irodalom nélkül?” – Lafferton Luca díjnyertes kritikája.

Harmadszor rendezték meg a Libri Irodalmi Díjak átadóját – az idei nyertesekben biztos nem fog csalódni az olvasóközönség. Mintegy tizenötezren szavaztak, és az ötfős zsűri: Bálint András, Beck Zoltán, Fullajtár Andrea, Károlyi Csaba és Szilágyi Zsófia választották ki a döntőbe jutott tíz, majd ebből a nyertes művet. Május 15-én kiderült, kié a fő- és a közönségdíj.

Hosszú hallgatás után újra verseskötettel jelentkezett Wirth Imre. Nemzedéki élmény olvasata is lehet a – már címében sem szokványos – Ő volt a rejtélyes állat. A szerzőt egyik legrégibb barátja, Kemény István kérdezgette a Nyitott Műhelyben.

Kizárólag azt írni, amit már tudok, egyszerűen érdektelen. Igazi tétje annak van, ami számomra is ott derül ki, és fogalmazódik meg munka közben, akár önmagamról, akár a világról – Bartis Attilát nemrég Magyarország Babérkoszorú-díjával tüntették ki, az íróval ez alkalomból beszélgettünk irodalmi elismerésekről, sikerről, a próza és líra viszonyáról, legutóbbi regényéről és fontosabb műveiről

„Keresni, kutatni a ’menet közben’ elszakadt szálakat, a nagyságét, a transzcendens érzékenységét, a cselekvő idealizmusét – egyszóval szembemenni a mainstreammel, a »minden egész eltörött« állapotban küszködve meglelni a folytonosság és a folytathatóság emberi lehetőségét és élhető esélyét, életre kelteni az ember »ideaalkotó képességét«” – Kemény István esszékötetének reflexiói mentén Pécsi Györgyi tett szellemi sétát.

Augusztus 7. és 10. között szervezte meg a győri Hermaion Irodalmi társaság kilencedik alkalommal a Véneki Alkotótábort, Közösség, közérzet, közélet címmel – a tavalyi tábor folytatásaként újra együtt gondolkodtak a résztvevők arról, hogy mi köze mindezeknek az alkotáshoz és a kortárs irodalomhoz. És persze volt még (nem vénnek való) foci, napozás, laza beszélgetés, minden, ami egy jó táborhoz kell.

Tetőfokára hágott a hangulat a PIM nyári fesztiválja Rájátszás-koncertjén, ahol Beck Zoli, Egyedi Péter, Grecsó Krisztián, Háy János, Kemény István és Kollár-Klemencz László szaggatták a húrokat és mondták a verseket.

Rengeteg vendég szólalt meg a Hadik Irodalmi Szalon ötödik születésnapján a Petőfi Irodalmi Múzeumban: a pódiumon nemcsak az egykori beszélgetéseket elevenítették fel, de ki-ki szülőföldjének, szeretett környékének történeteit is megosztotta.

Meghatározó élménye volt 1989-ben első erdélyi utazása, majd a Gyergyószárhegyen szervezett irodalmi tábor – idézte fel Kemény István Kolozsváron, az E-MIL és a Bulgakov Kávézó Álljunk meg egy szóra című irodalmi rendezvényén.

Francia–magyar irodalmi programsorozat nyitónapját rendezték a Nyitott Műhelyben, ahol Guillaume Métayer vendégeskedett. A francia költő Imreh András, Kemény István és Tóth Krisztina társaságában mutatkozott be a magyar közönségnek.

Életének egyik legfontosabb eseménye volt, amikor az Országos Idegennyelvű Könyvtár az év olvasójának választotta. Saját bevallása szerint nem gondolta volna, hogy van ennél feljebb. Kiderült, hogy van. Zelei Dávid kapta idén a Bodor Béla-díjat.

A fenti címmel rendeztek konferenciát a Pázmány Péter Tudományegyetemen, ráhangolásképp a 2015 őszén indítandó kreatív írás és művészeti kritika mesterszakhoz. A délelőtt a költőké, a délután a prózistáké volt, a kettő között pedig a kritikaírás kulisszái mögé pillanthatott be a hallgatóság.

Napjainkban a betérő külföldiek ámulva csodálják a New York aranyozott stukkóit, csavart márványoszlopait, freskóit és velencei csillárjait, de írót nem nagyon találnak a márványlapos asztaloknál, mert az árakat a turisták pénztárcájához szabták. – Sárközi Mátyás tárcája.

A Rájátszás lényege, hogy ismert zenészek feldolgozzák egy-egy költő versét, akik pedig átírnak egy-egy dalszöveget. Mindez koncert és költészet egyben.

Kemény versének beszélője számára a haza olyan, „mint egy elbutult öreg néni”, egy idős rokon, akit immár csak a külvilág iránti gyűlölet és a megkeseredettség tart életben, ugyanakkor még mindig óriási hatást gyakorol a beszélőre. Böszörményi versének üzenete szerint egyáltalán nem helyes költői magatartás „hazádtól számon kérni vérző tested”, mert az ember/költő mindig felelős saját magáért, ugyanakkor másokért is felelősséggel tartozik.