Labdajátékok József városában – Dezső Márton versei
LABDAJÁTÉKOK JÓZSEF VÁROSÁBAN
DEZSŐ MÁRTON VERSEI
Négysörös
Örs vezér tér, Budapest.
Kőbányai oldal.
Bennem van négy Ászok, meg
egy félig se kész bordal.
Norman
Nemigen szeretek senkit,
anyura gondolok inkább,
anyu ha teheti, felhív,
fogamon hordom a rúzsát.
Legyeket köpök a falra,
lelakom hamar a testem,
ki vagyok egyedül, mondjad?
anyu csak mosolyog csendben.
Badla
Ezt nagyanyám ültette.
Erről anyám szedett.
Ebből én is ettem.
Egy vörös szemet.
Ez az út fehér.
Mellette kereszt.
Hova vezet ez az út?
És hova a kereszt?
Ez én vagyok mind.
Az én vállam. Az én karom.
Mögöttem a Nap.
Árnyékom a falon.
Ez volt az a park.
Ez még a te lépted.
Erről nem beszélünk.
Ettől még ez élet.
Erre mentem tegnap.
Izzadtságtól vakon.
Előttem a Nap.
Mögöttem a napom.
Ez én voltam mind.
Az a nap. Az a vakság.
Ettől még ez élet.
Ettől még szabadság.
Szoba kiáltással
kérdezte mit akarok
semmit mondom semmit
akkor jó helyen vagyok
mondta és otthagyott
én csak néztem utána
a jó helyre beállva
vártam valakire talán
vagy rám várt valaki
estére visszajött
mondom ideköltözök
az utcára? nevetett
és megfogta a kezemet
szívjunk el egyet előbb
elszívtuk a ház előtt
és néztük fent a Holdat
a homlokunkra olvadt
Rajtaütés
Él erre egy született partizán,
síneket robbant fel, és éjszaka
vállig növeszti gubancos haján
a terepszín foltokat.
Ilyenkor körbeállják az őzek,
rejtőzködése feltűnő nekik,
de ő, mintha meg se látná őket,
drótokat vág reggelig.
Ezen a résen fogunk előre...,
ezen a résen, bajtársak, ezen!,
de nincs mivel, vagy akit lelőne,
és bajtársak sincsenek.
Körbenéz a született partizán,
szemében sárgán fénylik egy vonat,
és kifakítja gubancos haján
a terepszín foltokat.
Vihar előtt
a keletinél déli-
bábként kóricálnak
viselt szirénjei
az eufóriának
vízillatú szél kel
mintha ruhát teregetne
esőcseppek fekszenek
kitartott kezemre
berepülök mélyen
könyököm a szárnyam
toporgok a megálló
spontán sorfalában
micsoda egy társaság
meztelenek, holtak
nyitva volt a szánk, mikor
szembeszart a holnap
Labdajáték József városában
Az életszínvonal esik
édes angyalom.
Meleg helyére vár
seggünk a padon.
Pardon: a színvonal esik
sötét éjszakán.
Világít belázadt szemünk
és elnyeli a szám
a szájszagot. Felvesszük
utcára eső ruhánk.
Már csak csokoládé kell
vagy tenger és nyugágy.
Tenyereden a kosz élet-
vonala, angyalom,
kulcsold nyakamra, mikor
egy pingpong-asztalon
