Ősi magyar népmese újragondolása

A Magyar Kultúra Napja alkalmából bábelőadással egybekötött könyvbemutatón vehettek részt a Budapesti Bábszínházban a sajtó képviselői. Szálinger Balázs gondolta újra bábdarabként egyik legismertebb, ősi népmesénket, a Fehérlófiát.

A színpadra szánt művet a bábjátékból vett képekkel illusztrálva jelentette meg az Orpheusz Kiadó. A könyvbemutató előtt megtekinthettük a hangeffektusokban, fényekben és humorban bővelkedő darabot, melyben hús-vér színészek és bábok is játszanak.

A telt házas előadáson kisiskolás csoportok teljesen a mesevilág hatása alá kerülve kísérték végig Fehérlófiát a veszélyes kalandokon keresztül. Pedig nem könnyű feladat egy régi népmesét „újrahangszerelni” úgy, hogy ne legyen a mai gyerekek számára sem érthetetlenül anakronisztikus, sem túlmodernizált.  

A Budapesti Bábszínház igazgatója, Meczner János az előadást követő könyvbemutatón arról beszélt, hogy szeretné a magyar irodalom klasszikusait minél korábban megismertetni a gyerekekkel, ezért is kérték föl Szálinger Balázst, hogy dolgozza fel bábdarabként a Fehérlófiát.

 A bemutatóval egy időben a könyv is megjelent

A sikeresnek bizonyult előadásról az Orpheusz Kiadó vezetője, Erős Kinga elmondta: ő és férje bábszínházrajongók, ez adta számára az ötletet a Fehérlófia megjelentetéséhez. A korszerű nyelvi eszközökkel, humorral és rigmusos, helyenként mondókákra emlékeztető versekkel megalkotott mű a gyerek- és a felnőtt közönség tetszését egyaránt elnyerte

A Fehérlófia mágikus világában különös lények tűnnek föl – Kapanyányimonyók, Griff, Sárkány, Fanyüvő stb. –, akik hol segítik, hol akadályozzák Fehérlófiát az útja során, mely egészen az Alvilág mélységéig vezet, míg rá nem talál – árulások, csalódások, harcok és sok önfeláldozás után – a boldogságra és a szerelemre.

A könyvbemutatón Erős Kinga felelevenítette a korábbi adaptációkat, hiszen Arany László, Benedek Elek és Illyés Gyula is feldolgozta már népmesekultúránk e kiemelkedően szép darabját. Szálinger Balázs elé a jeles elődök magas esztétikai mércét állítottak, de szemlátomást hasonlóan nívós színpadi mű született a korszerű adaptációból is. Szálinger elárulta, hogy számára elsősorban a műfaj jelentett kihívást – ami könyvben, nyomtatott formában befogadható, nem biztos, hogy a színpadon is működik. Például a felező tizenkettes – amelyben a Toldi is íródott – a színpadon kissé „szavalóversenyes” hatást kelt, ezért több helyen módosított a szöveg ritmikáján.

A beszélgetésben részt vevő rendező, Veres András a mese mágiájára hívta föl a figyelmet, a szakrális térben kimondott szavak erejére: lényegében e köré szerveződött minden a színpadi megjelenítés során. Ragaszkodott az élő zenéhez is, melyet két muzsikus, Kovács Márton és Rozs Tamás szolgáltat ősi magyar hangszerekkel, így még inkább életre kel a Fehérlófia zeneisége.

Meczner János elmondta, szeretnék a színházban tovább folytatni a magyar mese- és mondavilág megismertetését a fiatalokkal, és persze az érdeklődő felnőttekkel is. A visszajelzések azt mutatják, hogy a gyerekek értik a jelképrendszert, de arra törekednek, hogy a felnőttek számára is élvezetes legyen a darab, mivel a gyerekek a felnőttek révén jutnak el a Bábszínházba, és a szülők, pedagógusok is szívesebben váltanak jegyet olyan előadásra, mely őket is megérinti.

Szöveg és helyszíni fotók: Csepcsányi Éva

Fotók: Budapest Bábszínház