Lőrincz P. Gabriella József Attila-díjas költő könyveiről már több ízben s több fórumon volt szerencsém tűnődni. Tegyük mindjárt hozzá, hogy szerzőnk nem csupán lírikus, hisz megjelent már novelláskötete, a Történetek az árnyékból, valamint a novellákat és verseket egyként tartalmazó Könnytelen madonnák is. Most pedig nyolcadik kötetét, az Ahogy világra jöttünk címűt vehetjük kézbe. Régi ismerősként köszönnek rám Lőrincz P.

Tallián Mariann Törvényen kívüliek című, ifjúsági elbeszéléseket tartalmazó könyvének első novellája mottójaként ezeket a sorokat olvashatjuk: „Egyszer húztak itt egy vonalat / a folyóra.

Ha egy értelmiségi beadja a derekát, és rááll, hogy a kulturális életben valamilyen közfunkciót töltsön be, akkor nem árt, ha mindemellett megpróbál ember maradni. Ez azt jelenti, hogy a mindennapi munka során – amelynek nem kis része reprezentációs feladat: megjelenni ünnepségeken, koszorúzni, beszédeket mondani, nyilatkozni ügyes-bajos dolgokban – az embernek önmaga számára fenn kell tartania egy olyan létterületet, amely intakt marad e nagy energiát követelő tevés-vevéstől.

Különös kötet a Legenda, Rózsássy Barbara új verseskötete. Címek, cikluscímek és oldalszámok bójái nélkül hullámzó versek, versciklusok alkotják, s a kötetet szervező formai váltások úgy követik egymást, mint a tengeri áramlatok. Az első rész felező hatos ütemhangsúlyos, rímtelen formát ölt, aztán a lassú felvezető után a szöveg felpörög, és egy szonettkoszorú darabjai lüktetnek végig az olvasó tudatán, majd a végén a hullámok lecsendesednek, és nyugodtabb, prózaibb hangvételű záró rész következik szabadversben.

A négy ciklusból álló Angyalt reggelire jó néhány szövegben járja be ismét az emberi sors és a psziché azon mélységeit, amelyek alapján megkaphatná az Újabb történetek Skizofréniából alcímet. Már a nyitó írás (Függöny) visszaránt ebbe a kétségbeeséssel és téveszmékkel teli „országba”, ahol a halottakkal társalgó, zavart szereplők csak egy dologban biztosak: hogy ők bizony nem bolondok.

Most, hogy a külföldi utazás újra kiváltságnak számít a koronavírus-járvány idején, még jobban átélhetjük Szalay Károly 1962-ben érzett lelkesedését. A kilencvenegy éves író-irodalomtörténész akkor három hónapra szökhetett meg a szocialista valóságból, egyenesen a vegyes élményeket nyújtó francia fővárosba.

Érdemes a pályakezdők írásaiban elmélyedni, különösen akkor, ha azok egy szellemi műhely gyümölcsei. A Lakat vére hull izgalmas és sokat sejtető cím, a benne szereplő műveket a már tíz éve működő Magyar Írószövetség Íróiskolájának hallgatói írták. A kötetben a pályakezdő írók mellett gyakorlottabbak is szerepelnek.

Kovács katáng Ferenc új prózakötetének történetei egy életút hétköznapi pillanatfelvételein kalauzolják végig az olvasót. A gyermekkor tündöklete éppúgy megelevenedik ezekben az írásokban, mint a felnőtt évek viszontagságai. Sejtelmesség, letisztult nyelvezet és céltudatos formai játékosság tesz igazán rokonszenvessé a novellákat. Az Orpheusz Kiadó gondozásában megjelent kötetből a Fekete bárány című novellát ajánljuk.

„Kell a bódulat, bírni kell a fájdalmat, a csalódást. … Hiába az ész, a tudás, a szellemi fölény, sövényt lehetne belőlük fonni, de ez a sövény inkább szúr, és nem véd meg semmi ellen.” – Kölüs Lajos párrecenziója Nagy Zsuka kötetéről.

„Az együttlét kilátástalan, szívünkbe vezetett branül, stáció a végső elveszés felé, mikortól kell, kellene visszakozni, meddig adhatja fel önmagát a főhős, amikor már megsemmisül, a szeretet nem mindig elég a megváltásra, a másik nélkül nem megy.” – Nagy Zsuka kötetét Abafáy-Deák Csillag mutatja be.

„Varázslatos” könyvbemutatón vehetett részt, és Doina Ruşti román írónővel is találkozhatott, aki részt vett az Orpheusz Kiadó szervezte beszélgetésen – sőt még egy különleges recepttel és a hozzá tartozó, személyre szóló jóslattal is gazdagabban mehetett haza. Az Ártó receptek könyvéről beszélgetett a szerzővel és a fordítóval Erős Kinga és Király Farkas.

Költőnek lenni létforma – vallja Farkas Wellmann Endre, akivel a József Attila-díj apropóján A római disznó című legújabb verseskötetéről, városimpressziókról, az európai civilizáció hanyatlásáról, az Előretolt Helyőrség Íróakadémiáról beszélgettünk.

A disznó mint a lakoma és a szerelmeskedés metaforája, az európai civilizáció és a migránskérdés, fiktív középkori költő pajzán versei – két nem mindennapi verseskötet erdélyi körútjának kolozsvári állomásán vettünk részt nemrég.

Ughy Szabina versei veszélyesek. Aki nem vigyáz, segítségükkel könnyen átlépheti az élet és a lét közötti mezsgyét, máshogy olvashatja a kínai környezetszennyezésről szóló híreket, és felfedezheti a csodát egy koszos metrómegállóban. A Séták peremvidéken című verseskötetet értékeltük.

„Néró megnyalta volna a tíz ujját, ha tényleg ilyen verseket tudott volna írni” – mondta Szőcs Géza a Magyar Napló Könyvesboltban Farkas Wellmann Endre új verseskötetének bemutatóján. A szerzővel Erős Kinga beszélgetett, Néró és a mai költő szavait Lázár Balázs keltette életre.

A Magyar Kultúra Napja alkalmából bábelőadással egybekötött könyvbemutatón vehettek részt a Budapesti Bábszínházban a sajtó képviselői. Szálinger Balázs gondolta újra bábdarabként egyik legismertebb, ősi népmesénket, a Fehérlófiát.