Ugrás a tartalomra

10 dolog, amit kevesen tudnak a Himnuszról

Egy irodalmi lapnál minden nap a magyar kultúráé. Akkor is, ha a rendszeres szellemi betevő megszerzése néha nem túl látványos, máskor pedig egyenesen kiábrándító. Díjak, sértődött nyilatkozatok, plágiumvád, sztárvendégekkel eladott közhelyes irodalmi beszélgetés, őszinteségével együtt is sokat támadott interjú – elég csak az elmúlt hetek kulturális eseményein és a róluk szóló írásokon végigtekintenem. Közben pedig kiváló versek és tanulmányok is lappanganak a szenzációözön mögött.

A Magyar Kultúra Napjának egyik fontos hozadéka volt, hogy a legnépszerűbb közösségi oldal kulturális elkötelezettséget kinyilvánító cunamijából sikerült kiemelnem Milbacher Róbert „A felébredt nemzet ebben az énekben magára lelt”. A Hymnus „nemzetiesítésének” folyamatáról című kiváló, tabudöntögető tanulmányát, amely a tavaly eltemetett Holmi utolsó számában jelent meg. A következő érdekességeket is innen válogattam, de ez korántsem pótolja az eredeti mű ismeretét, amely ezen a linken érhető el, illetve a Holmi 2014.évi decemberi számában nyomtatva is.

Íme, 10 kevésbé ismert megállapítás nemzeti himnuszunkról – a tanulmány alapján:

1. 1829 és 1844 között szinte alig vettek tudomást a Himnuszról, sőt 1836-ban Gaál József Szirmay Ilona című regényében iróniával idézi meg a Kölcsey-vers két sorát. Ma pedig ne merjen senki viccelni vele!

2. A Himnusz az 1844-es megzenésítésével válik „a közfigyelem tárgyává”. Elképzelhető, hogy ha Erkel Ferenc nem segít be Kölcseynek, talán ma nem ez lenne a nemzeti himnuszunk.

3. A Szózatot a Himnusznál egy évvel korábban zenésítették meg egy költészetnépszerűsítő (a mai Rájátszásnak megfelelő) program keretében. Vörösmarty műve egyébként jóval népszerűbb volt a korban, mint Kölcseyé.

4. A Himnusz megzenésítésével párhuzamosan Vörösmarty megbízást kapott egy néphimnusz megírására a Kisfaludy Társaságtól, amelyet még abban az évben teljesített. Tehát létezik egy Vörösmarty-féle Hymnus is. (Itt olvasható.) Ebben a felkérésben akár egy felekezeti összeesküvést is felfedezhetünk, amelynek során a katolikus Toldy Ferenc (a Kisfaludy Társaság alapítója, irodalomtörténész) és a szintén katolikus Vörösmarty megpróbálják háttérbe szorítani a protestáns Kölcsey Himnuszát.

5. A Vörösmarty-féle Hymnust 1845-ben szintén megzenésítették, de ennek feldolgozása nem lett népszerű. Az előbb felvázolt „katolikus összeesküvés” tehát elbukott.

6. A Himnusz születésének időszakában a nemzet fogalmán a nemességet értették, ezért a nemzetfogalom változása alapvető feltétele volt annak, hogy az országban élő minden magyar ember a sajátjának érezze a többes szám első személyű megszólalást. Ez főként a szlovák édesanyától született Petőfi Nemzeti dalának volt köszönhető, amelynek tágabb nemzetértelmezése visszahatott Kölcsey művére is.

7. 1903-ban komoly vita bontakozott ki arról, lehet-e a Himnuszt katolikus templomban énekelni. Sokan ugyanis a protestáns irodalom egyik alkotásának tartották a szöveget. A Himnusz felekezettől független értelmezését éppen a Szózat segítette, így minden magyar nemes a magáénak érezhette a többes szám első személyű megszólalást.

8. Mivel Kölcsey műve nem nevezi meg a magyarság bűneit, sokan Zrínyi Miklós Szigeti veszedelméhez nyúltak vissza ennek magyarázatáért, amely az „állhatatlanságot” és a bálványimádást nevezi meg az isteni büntetés okaként.

9. Egyes megközelítések szerint a Himnuszban az áldás és a büntetés párhuzamosan van jelen, így Milbacher Róbert megkockáztatja: „nincs egy egyedi eseményben megnyilvánuló egyszeri bűn és egyszeri büntetés, amely kettéosztaná a történeti időt”.

10. Talán a Himnusz nem is olyan pesszimista, mint korábban gondoltuk, hiszen a teljes pusztulás után az Istentől jövő kegyelemre készíti fel a magyarokat. Ebben az értelemben pedig „a végtelen derűlátás szövegévé válik”.

Milbacher Róbert tanulmánya bebizonyítja, hogy a mihasznának tartott bölcsész, a múltba révedő irodalomtörténész tud még újat mondani nemzeti himnuszunkról. S ha elfogadjuk értelmezését, talán egy fokkal boldogabban énekelhetjük ünnepségeinken a jól ismert sorokat, és a sok balszerencse közt meglátjuk a Tokaj szőlővesszeire csöpögő nektárt.

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.