A rendszerváltás óta vita tárgya, szükségesek-e egyáltalán a kötelező olvasmányok, nem kellene-e a régi, megszokott kötelezőket a gyerekek ízlésvilágához közelebb álló kortárs művekre cserélni, melyekkel jobban képesek azonosulni. A Klasszikusok popritmusban tanulmánykötet nem kíván e vitában állást foglalni, helyette azt próbálja megmutatni, milyen új értelmezési lehetőségeket rejtenek azok a kötelező iskolai olvasmányok, amelyeken generációk nőttek fel.

Juhász Gyula, Tompa Mihály, Vörösmarty Mihály, Reményik Sándor, Kölcsey Ferenc, Arany János, Ady Endre, Petőfi Sándor és Gyulai Pál verseivel emlékezünk a márciusi ifjakra, elődeink bátorságára, az 1848-as magyar szabadságharc hőseire. A képeken látható ereklyék az Aradi '48-as Ereklyemúzeumban találhatóak.

Hallgatja a középkori koldusok tolvajnyelvét, társalog a francia forradalmi eszmékért rajongó kisvárosi polgárokkal és vidékről felköltözött, tollforgató nemesifjakkal, sorra látogatja több földi emberöltő legendás szerkesztőségeit, szemtől szemben látja a Maros-parti városban valaha megfordult magyar és külföldi hírességeket, akiket oly sokszor, oly lelkesen idézett meg.

Egy olyan tanulmányt találtam a Himnuszról, amely izgalmas ünneppé tette a magyar kultúra napját. Megpróbáltam 10 pontban összefoglalni, mi mindent tudtam meg belőle.

Egy szép, visszhangos perc emlékére
Uram, Teneked legyen hála, hála,
Hogy Te Tihanyt teremtesz mindenütt
(Reményik Sándor)

Várnagy Ildikó rajzai

​​​​​​​A nagy magyar írók közül Vörösmartynál érhetők tetten leginkább – nálam – a gyerekkor pszichoszomatikus utánrúgásai. Nyilván akad még, de Vörösmarty emlékezetes volt, és goromba.
Környékünkön voltak utcák. Ahogyan ez szokás egy-egy településen. Utca nélkül puszta.