Francia–magyar irodalmi programsorozat nyitónapját rendezték a Nyitott Műhelyben, ahol Guillaume Métayer vendégeskedett. A francia költő Imreh András, Kemény István és Tóth Krisztina társaságában mutatkozott be a magyar közönségnek.

 

A két hétig tartó programsorozatban, mely a Nyitott Műhelyben és a Budapesti Francia Intézetben zajlik, irodalmi és filozófiai beszélgetések, filmvetítések követik egymást, de bőven lesz alkalom francia és magyar költőkkel, műfordítókkal is találkozni. A hétfői nyitónapon – melyhez a Nyitott Műhely szolgált helyszínül – Imreh András költő-műfordító köszöntötte a zömében francia ajkú közönséget. (Mint elcsíptünk egy beszélgetést a műsorkezdet előtt, egy vendéggel épp azt osztotta meg Gerevich András, hogy a magyar közönség zöme bizonyára Nádas Péter felolvasására ment, mert nagyon ritka pillanat idehaza, hogy a költő közönség elé lépjen.) 

Henri Robert, Imreh András, Gerevich András

Ha a Nyitott Műhely-beli estről valamelyest el is szippantotta az érdeklődőket a másik nagy esemény, igen koncentrált költészeti élményben lehetett része annak, aki az előbbi mellett döntött. Mint Imreh Andrástól megtudtuk, a magyar–francia eseménysorozatnak két előzménye is volt – az egyik egy több évvel ezelőtt megjelent antológia, mely Yves Jacques Bouin költőnek köszönhető. Ebben a válogatásban három magyar költő mutatkozott be francia kollégái mellett. A másik előzmény a tavaly augusztusban megrendezett 17. Querbes-i Jazz és Irodalmi Fesztivál, melynek díszvendége Magyarország volt. A fesztivál keretében megrendezett irodalmi kávéház-sorozatban a franciára lefordított magyar nyelvű irodalomból kapott ízelítőt a francia közönség, három meghívott, Rakovszky Zsuzsa, Tóth Krisztina és Imreh András részvételével. E rendezvény folytatásának tekinthetjük a mostanit. 

Tóth Krisztina bemutatta a három magyar költőt szerepeltető francia antológiát

A hétfői est díszvendége Guillaume Métayer költő volt, akinek verseit Henri Robert színművész előadásában hallgathattuk meg. Az 1972-ben született költőt Tóth Krisztina mutatta be pár mondatban. Guillaume Métayer a Sorbonne Egyetemen a 16–17. századi irodalmat kutatja, hazájában több rangos irodalmi díjat is elnyert. Ez utóbbiak közül az egyiket épp az est másik vendége, Kemény István verseinek átültetéséért kapta. Tóth Krisztina elmondta, Guillaume mindig valami érdekes történettel áll elő, ha beszélgetéseiken arra terelődik a szó, mesélje el, miként került kapcsolatba a magyar költészettel. „Most eljött az igazság pillanata – fordult a költőnő tréfásan a vendéghez –, mondd el, hogy is volt pontosan.” Guillaume Métayer halogatta egy kicsit a választ, mondván, hangozzék el előbb néhány vers. 

Guillaume Métayer

A művek először franciául, majd magyarul szólaltak meg, a jelen lévő műfordítók átültetéseiben. Guillaume Métayer egyszavas, tömör címeihez hasonlóan – Úrvacsora, Atkák, Föld, Tűz, Reggel, Pakli – koncentráltszöveg-sűrítmények maguk a versek is, melyekben könnyed eleganciával keveredik a melankolikus, bölcseleti hang a csattanós iróniával. Mégis mélyen lírai, emlékezetes költői képekkel tűzdelt szövegek ezek, amelyek könnyen utat találnak a hazai befogadóhoz is. Lágy dallamuk, lüktetésük egyáltalán nem idegen a magyar fülnek, sőt. Talán ezért is érzett rá a lelki rokonságra Métayer, amikor felfigyelt a magyar versekre. Bár, a költő elmondása szerint, az ismeretlen bűvölte el ezekben a számára teljesen érthetetlen nyelven megalkotott művekben, de épp emiatt különös titkokat képzelt bele – fogalmazott Métayer, Tóth Krisztina tolmácsolásával. Hogy miként került látóterébe egyáltalán a magyar költészet? „Minden az unalommal kezdődött” – mondta a költő, akinek ezt a bizonyos egyhangú, Angliában töltött időszakát egy magyar nővel kötött ismeretsége szakította meg. Az ő okossága és bája győzte le az unalmat – így Métayer –, és ettől a hölgytől kapott először nyersfordításokat is. 

Henri Robert felolvasása

Konkrétan Kemény István verseit, amelyek azonnal megtetszettek a francia irodalmárnak, és ő is verseket varázsolt belőle anyanyelvén. „Számomra a lírának azt a magasságát képviselték ezek a művek, amelyre mindig is vágytam” – vallotta meg. Hogy Métayer-nek mennyire sikerült e magasságot megközelítenie az anyanyelvén, nyelvtudás híján nem ítélhettük meg, de annyi bizonyos, hogy nem franciásként is élvezet volt hallgatni Henri Robert színművészt, hiszen a francia nyelvű versmondás igazi zenei élmény. Azt pedig biztosan megállapíthattuk, hogy a Méteyer-fordítások hűen és frappánsan követik az eredeti szövegek nyelvi leleményeit, poentírozását, lejtését és hangulatát – hallgatásukba észrevétlenül belemerültünk a szöveg pontos értelmezése híján is. A 20. század, B-változat, a Visszapillantó tükörterem vagy a Kesztyű azok a Kemény-versek, amelyeket mindig szívesen meghallgatunk magyarul – ezúttal a költő saját felolvasásában. 

Kemény István

Kemény István művei után Tóth Krisztina verseiből hangzott el egy csokor, hasonlóképpen előbb francia nyelven, azután a költőnő előadásában. A szerető álma, A világ minden országa vagy a Vaktérkép felelgettek magyarul Henri Robert versmondására, miközben a francia költő maga is feszülten figyelt a magyarul elhangzó szövegekre, nem egyszer összemosolyogva magyar kollégáival. Az est java részét e felolvasások tették ki, és ha keveset szólt is prózában a francia vendég, azt a néhány mondatot is megkapó választékossággal fogalmazta meg. Meggyőzött róla: Guillaume Métayer-ra érdemes odafigyelni. 

Tóth Krisztina

A programsorozat kedden folytatódott a Francia Intézetben, ahol a hétfői est közreműködői mellett Lackfi Jánossal egészült ki a pódiumra lépők sora. A rendezvény moderátora Guillaume Métayer, majd Tóth Krisztina társaságában a Latitudes Könyvesboltban dedikált a szerző. 

 

***

 

Szöveg és fotók: Laik Eszter