Irodalmi Jelen

Carbonaro – Utazás tréfás rímekben Magyarországon és a világ körül

2016. június. 04. - 11:56

Szőcs Géza - kötetborító

Carbonaro: Utazás tréfás rímekben Magyarországon és a világ körül

Ajánló Szőcs Géza új verseskötetéből

Szőcs Géza új kötete – amely az Irodalmi Jelen Könyvek gondozásában jelent meg a 21. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásárra – kicsi és nagy gyerekeknek egyaránt szól, a szerző hat éves kortól százhat éves korig „tréfás rímeket” kedvelő olvasónak szánja. A könyvet Jánosi Andrea illusztrálta, a megkapó borító is az ő munkája.

KOVÁSZNAI HEGYEK. A KOMANDÓI KISVASÚT VÉGÁLLOMÁSA

Űzik egymást a fellegek

vöröslő, égő vásznai.

Felhőkig érő fenyvesek.

Erdélyi táj, ko-

vásznai.

Csermelyek és székelyek.

Fenyveserdő, Kommandó.

Jósors, balsors űzi egymást,

mert a sors az forgandó.

Akit a sorsa ide vetne,

naphosszat málnát szedegetne,

horgászgatna,

madarat fogna

életfogytig s naphosszat.

Ha sorsa ide vetné.

Kaliforniai gólyahír

Gólya-Kaliforniából,

hír a gólya-kalifától

meg a vadmacska fiától:

a keselyű beteg a piától

avagy a terá-

pia-

piától.

A SZÁZÉVES WINNETOU, AVAGY INDIÁNTEMETŐ A SÖTÉT SÉTATÉREN

Barátaim! Ott, ahol a

Szamos, Maros, Oklahoma

találkozik éjjelente:

ott, ahol a három folyó

összeér,

s mégsincs oda

nagyon messze Kaposvár:

ott lakom.

Én ott lakom a

Szamosnál.

Pálinkámat megkapom a

csaposnál.

Hideg szél fúj, jólesne a

pálinka,

Isten áldja érte, drága

Bálintka.

Hej, a mai napon

esküvőmet tartom,

itt, a Fellegvár alatt, a

téli Szamos-parton.

Menyegző a temetőben

szülinapomon!

Szamos-part és Róka-koma,

Arizona, Oklahoma

tüzes víz és görögtűz,

szülinapi rock-lakoma.

Jegyzet. Az Oklahoma folyó annyira titkos, hogy még Oklahoma állam térképein sem tüntetik fel. Úgy látszik, nem a földön keresztül folyik, s így atlaszokban nem, csak versekben lehet nyomára bukkanni.

A GYERGYÓSZENTMIKLÓSI PILLANGÓKISASSZONY

Mi, hernyók elfoglaljuk most e várost,

Isten hozta Hernyószentmiklósra!

De hogyha a hernyók pillangóvá lesznek,

átváltozik városunk neve is

hernyóból Pillangószentmiklósra.

És lesz benne egy pillangókisasszony,

története könnyet ne fakasszon:

arra vár, hogy hozzá visszatérjen

egy snájdig fellépésű, délceg

tengeri lepke-ifjú,

hogy visszatérjen, s bocsánatot kérjen.

Hargita, Tolvajos-tető

A sárgarépát a székelyek,

s közülük nemcsak némelyek,

muroknak nevezik általában:

sajátos kő ez a nyelv falában.

Figyeld e pöttöm székelyt,

a csillagokba bámul,

Csaba királyfit várja

a téli éjszakában,

kezében messzelátó,

várja a rengetegben,

szívében semmi kétely.

Várja a hun királyfit

a kis, muroknyi székely.

A LÁNCHÍD KÖZEPÉN

(kommentár saját egykori szavaimhoz)

Én azért szeretek megállni

a hidak közepén,

mert később pontosan azonosítható az a hely,

ahol álltál,

s akkor talán az is,

hogy ki voltál.

Nem más: csak a

Semmi mása vagy.

Mondhatsz bármily

szabad szavakat,

mégis csak a Semmi mása vagy.

Vajon mi a szabadakarat?

Önnönmaga foglya?

Lánca vajon hosszú-é,

s kinek keze fogja?

SÍRFELIRATOK CAPRITÓL NAGYVÁZSONYIG

I. NAGYVÁZSONY, KINIZSINÉ MAGYAR BENIGNA

Nyugszol immár, én Benignám,

én szerelmem, szép enigmám!

Hegedűdet, szép szerelmem,

eljött a perc szétszerelnem.

Kinizsi Pál a jelek szerint túl korán írta meg felesége sírfeliratát, aki túlélte őt, sőt utána még kétszer is özveggyé lett. Harmadik férjét ő vettette le a vár fokáról, hűtlenkedés miatt, amiből kiderül, hogy Magyar Balázs lánya nemcsak titokzatos és imádkozni szerető asszony volt, hanem igen energikus is. A Kinizsi (vagy valamelyik másik férj) elhamarkodottan megírt búcsúzó négysorosában említett hangszer valamilyen őshegedű lehetett.

II. NAGYSOMKÚT, SIRFELIRAT SZILÁGYI DOMOKOS* SZÜLŐHÁZÁNAK FALÁRA

„…és miért szültél velem halált” (Sz. D.)

Mikor e házban megszülettél,

sorsodon béka ült a kútban,

hogyha akkor a kútba nézel,

meglátod benne jövendődet,

s halálodat is megtalálod.

Házadon országút fut át,

hálószobádon országút fut keresztül.

Egy rossz jövendő szendereg a múltban.

Most Nagysomkúton nagy som nő a kútban.

___________________________________________

*akinek koporsója szülőházától a sírjáig ért

„Kedves Szilágyi Domokos, szeretett rokon, tisztelt nagykövet úr!

Mint rokonhoz és nagykövethez szólunk most hozzád: a költő – ki ne tudná – a halál rokona és Batu kán pesti rokona és Góg és Magóg fia ő, azonfelül pedig a mindenség nagykövete. Hadd fűzzük hozzá: kettős nagykövet, egyfelől a totális, szakrális, hatalmas, fényességes és beláthatatlan világmindenségé itt közöttünk – másrészt ennek a kopottas gyászoló gyülekezetnek, ennek a rebellis és búskomor transzilván Trauergemeindének a főkonzulja, mesterlegénye és vőfélye és utazó nagykövete a szakrális totális, hatalmas és metafizikus univerzumban.

Tisztelt nagykövet úr, kérjük, jelentsd a mindenségnek, hogy a kismamák mellében gyűl a tej és gyerekeink szájában nő a tejfog, nemrégiben pedig lázadás volt minálunk. Földjeinken gazdag termést hoznak az elvetett magok: a búza, a rozs, a konkoly, a zab, a csalán, a tövises bogáncs, az árpalányhaj és a beléndek, szóval mindaz, amit fáradságos munkával elvetettünk.

Jelentsd, hogy továbbra is gyanúsak a költők és a lelkipásztorok, jelentsd, hogy országút vezet keresztül a hálószobákon

s hogy általában minden éppen úgy van

s hogy Nagysomkúton nagy som nő a kútban.

Mint bárki lemérheti óráján és kilométeróráján, mint errefelé jövet magam is lemértem: a Házsongárdot Nagysomkúttól kb. 140 kilométer és másfél óra választja el. Mindenkinek olyan hosszú, az és annyi az élete, amennyi szülőháza és sírja közé befér.

A te életedben, Szilágyi Domokos, e másfél órába és 140 km-be belefért 38 esztendő, egy enciklopédia, a naprendszer összes folyóinak hossza, folytonos sírás és sírásás és egy véget nem érő tengerparti lakodalom. Mi is erre a menyegzőre, keresztelőre és temetésre gyűltünk össze itt a nagysomkúti tengerparton.” (Helikon, Kolozsvár, 1991. május 17.)

III. ELHAGYOTT TEMETŐ DÉL-ERDÉLYBEN

Magasztaltam.

Kereszteltem.

Vigasztaltam.

Marasztaltam.

Ne menj világgá.

Most itt fekszem

egyszerű sírban,

együgyű szavakban,

örök életben.

IV. CAPRI

Mióta Caprin jártunk,

medve-bátyám már nem is búskomor.

A fellegeket nézi gyakran.

Szivarozgatva nézi őket,

s a hullámokat meg a nőket,

s már nem olyan nagy patrióta.

Ahogyan mondom, Capri óta.

Medve-bátyám, medve, medve!

Itt leszel eltemetve.

A capri fellegekbe.

V. ARANYESŐ-BOKOR EGY BALATONLELLEI SÍRON

Felségem!
Én nem vitatom első voltát.
Meghódította Felső-Voltát.
És én is már az Öné lettem.
Odaadom testem, ne legyen enyém,
csak a remény számít, nem a nyeremény.
Nagyon meleg van
Ouagadougouban.

Ha majd leülsz mellém,

sírom mellé, Lellén,

fejfámon ezt találod:

aranyeső-vitorláit

csónakomnak bevonom

szél a széllel játszogat

vedd el tőlem testemet

neked adom magamat

holitt-holottságomat

vedd el tőlem magamat

csónakomat csókomat

magamat és engemet