Tested térképén vakon is tájékozódom – Oláh András versei
Giovanni Bellini(1433 – 1516)festménye
Tested térképén vakon is tájékozódom
Oláh András versei
minden gyanú felett
tested térképén vakon is tájékozódom
ismerem a titkos ösvényeket
a suttogások helyét
részeg örömöd forrását
a mámor rám zúduló cseppjeinek ízét
ahogy a vágy fölissza testemet
s bár egyszer elárultalak
itt vagyok melletted újra
minden gyanú felett…
más dimenzió
„nincs emlékem a halálról”
(Dobai Péter)
már rég fölöltöztél a halálhoz s itt hagytad
nékünk az otthontalan álmokat
az emlékezetből kikoptatott napok
ott gurulnak veled az októberi
szélben zizzenő falevelek között
– más-más dimenzióban vacogunk:
én az időre gondolok ami nincs többé
ami hajítófát sem ér nélküled…
nézem a szemedben virágzó éjszakát
s reménykedem hogy találsz valamit
bennem amiért még érdemes… s tudnod
kell: arcodat viszem ha elmegyek
a pillanat
„aludj csak” – dünnyögted
mikor fölneszeltem mocorgó sóhajodra
oldalamra fordulva a redőny résein
beszivárgó utca-fényt bámultam vakon
s lélegzetedet vallattam – hátha árulód lesz…
ma már mindketten tudjuk: ez volt a pillanat
mikor még jóvá lehetett volna tenni mindent
de hallgattunk gyáván és konokul
míg belénk nem öregedett végleg az éjszaka
kegyelem
kegyelmet kért egy
megtépázott szerelem
– hát futni hagytam
műhiba
ahol halottaink masíroznak
ott szűkülni kezdenek a terek
orvosi műhiba hogy élek – mondtad
de nekem nem esett jól hogy eloroztad
a kidobott-kiselejtezett szavakat
utóbb elhitted magad is
hogy jelentéktelen voltál
akár a tegnapi zápor
de akkorra kinyílt benned a fájdalom
fölágaskodtak a gyomorbajos álmok
és hiába zsaroltalak
pedig benne lettem volna minden alkuban
– maradtál hát közönyös révület
s akkor talán már el sem hittelek
