Nevetés a fehér folt felől – Nagypál István álomleírásai Irena Kalicka fotóira
Nevetés a fehér folt felől
Nagypál István álomleírásai Irena Kalicka fotóira
ANOMÁLIA
ágytálban csupasz rózsaszál
karosszékben anorexiás szőkelány
nem ring nem ringatja hát magát
elfelejtette mit akar mit remél
skarlátszínű kalap a járókán
küszöbön egy tweedzakó gombja
piperetükrébe néz mereven és bántón
rágógumi a fürdőszoba kulcslyukában
térdeléstől kikopott padlólapok
a tükörben kirajzolódó szoba sűrűn lakott
nagymama nyúzott bőre a széken
unokaöccse a polcon műanyag játékmajom
keresztapja szeme a kulcslyuk másik
oldalába nyomódva bámul
a zuhanyrózsára rapszodikusan
a szőkelány haja zsíros és egyenes
utolsó dauerja ajándék volt
az első menzesz alkalmából
kis esernyő pálcikák szúrják át
a könyvek gerincét de csak betűkig
jutnak el nincs bennük elég erő
ha elveszed a kezéből a tükröt
és magad felé fordítod éppen csak
annyit látsz hogy kilép az ablakon
ELÍZIUM
Irena Kalicka: Co się stało to się nie odstanie
Két fekete árny egymásnak.
Megtörtént. – bohóc a csuklyásnak.
Ajkaik vérrel rúzsozva.
Fontos lehet ez a kéz. – folytatja.
Nevetés a fehér folt felől.
Ezentúl ne nevettess meg!
Karikásak a szemeik.
Emlékszel még a gyilkosságokra?
Meg se történhetett volna.
Analóg fotó. Csend.
Ugye, mi halottak vagyunk?
PIAF
Régen normandiai kéjlak
ablakában csipogtál.
Majd az ülőrúdról rémülten
figyelted a Gerny kabarét.
Túl az óceánon Marcel
vállára repülve pihentél.
S bort szürcsölve Grasse
kertjében elcsendesedtél.
