Tisza-hangok és kentaur-lét

Mahler zenéjéről, a Tisza hangjairól, Dezsőről, a félvér tacskóról, valamint Hamvas Béla hazai és külföldi recepciójáról is szó volt Orcsik Roland kolozsvári irodalmi estjén.

A versírás és az olvasás élvezetéért kezdett el írni Orcsik Roland, a Tiszatáj szerkesztője, akivel legutóbbi verseskötetéről, a Harmadolásról és korábbi, Mahler letöltve című kötetéről Kovács Flóra irodalomtörténész beszélgetett a kolozsvári Bulgakov Kávézóban.

Orcsik poétikájának egyik meghatározó eleme a zene, a hang. A Mahler letöltve a zeneszerző élettörténete és muzikális elemek köré épül, programszerűség, szigorúbb, hagyományosabb forma- és ciklusépítkezés jellemzi, mint az új könyvet.  A zörej, a zaj mondhatni belesimul, beleivódik a versekbe, a harmóniára törekvés jellemzi a költeményeket, de az irónia is kulcsfontosságú, és helyenként megkérdőjelezi ennek a harmóniának a létjogosultságát.

A Harmadolásban ezzel ellentétben a költőt a zörejek, a hangok egymásba szerveződése érdekelte, a kötet szerkezete lazább, a muzikalitás mellett a Tisza is kulcsmotívumként jelenik meg. Recenziónkat a könyvről az alábbi linkre kattintva érhetik el: http://www.irodalmijelen.hu/2015-jun-17-1112/az-embert-kutya-sem-irigyli

A Tisza, a folyó, a víz mint szimbólum más vajdasági alkotóknál, így Tolnai Ottónál vagy Koncz Istvánnál is gyakran előfordul, ilyen értelemben egyfajta hagyománykövetésről beszélhetünk.

A szerző kilencvenkettőben, a délszláv háború kitörésekor költözött Vajdaságból Szegedre, akkor még azt remélvén, hogy a helyzet megoldódik, és idővel visszatérhet a szülőföldjére. Nem véletlenül választott új lakhelyéül egy Tisza-parti várost, hiszen Óbecse is a folyó mellett fekszik, nehezen tudta volna otthagyni a Tisza hangjait, zörejeit, morajlását, amelyek új kötetét is belakják.

Koncz István – aki Tolnai Ottó mestere volt – Tisza partján című, a folyó élővilágát létösszegző szándékkal megjelenítő versében tulajdonképpen előrevetíti a délszláv háborút, a mű zárósora így hangzik: „háború lesz”. Orcsik szerint Petőfi óta nem született ilyen hiteles költemény a Tiszáról. „A nagy vers csodája, hogy ha egyszer megérint, ott marad az az érintés” – állapította meg a költő, aki Koncz, Tolnai, Tandori és Domokos István kapcsán röviden kitért az analitikus lírára, az alkotók ehhez kapcsolódó formanyelvi újításaira.

Kovács Flóra arra is kíváncsi volt, mennyire játszik szerepet Orcsik lírájában, hogy a szerző zenekarban muzsikál. Kiderült, hogy ha van is ennek hatása a versekben, az ösztönös, akárcsak a versírás maga. „Költészetet művelni, verset olvasni akkor élvezek igazán, ha nem kell elemeznem. A versírás és olvasás élvezetéért kezdtem el írni” – fejtette ki a meghívott. A tanulmányokhoz, kritikához szükséges olvasat ugyanis teljesen más gondolkodást igényel.

Új kötetében nem törekedett tudatos fogalmakra, körvonalakra, a könyv szerkezete spontán módon, egy hirtelen ötletből nőtte ki magát. Ahogy ez a kötetborítón is olvasható: „A kötet szerkezetét az utolsó pillanatban átalakítottam. Meghatároztam a nyitó és a záró darabot, majd följegyeztem cetlikre a többi költemény címét. A papírlapokat szétterítettem a konyhaasztalon. Hunyt szemmel harmadoltam. Láttam, hogyan zajlik a Tisza. Görcsben és piszokban lubickol itt a dicsőség. Ne számíts elragadtatásra!”

Orcsik csupán Tisza-verseket akart írni. Ha pontosabban meg kellene határoznia a kötet főbb jellemvonásait, a Mahler letöltve verseiben a hang, míg a Harmadolásban a látás a meghatározó.

S hogy a kötet verseiből is kapjunk némi ízelítőt, felolvasta a Boszorkánysziget és a Születő tájkép című költeményeket, majd a könyv szerkesztéséről hallhattunk. Megtudtuk, hogy Csehy Zoltán és Lanczkor Gábor voltak a „külső szemek”, a szerzőnek ugyanis szüksége van olyan szakmai szűrőre, amely kívülről, elfogulatlanul olvassa a kéziratot. Az avantgárd stílusra emlékeztető szerkesztési metódus Lanczkor biztatására valósult meg.

A Harmadolás egyik múzsája Dezső, a félvér tacskó, ő az állat és ember közötti nem hierarchikus, bensőséges kapcsolat megtestesítője, de a versekben találkozunk egy másik fontos múzsával, a költő kislányával, Julcsikával is, aki pont akkor topogott be a terembe, amikor édesapja róla és a kutyusról kezdett el beszélni. A versek születésekor a kislánya még nem tudott beszélni, Orcsikot érdekelte a gyerekekkel való kommunikáció, s azon töprengett, mi van akkor, ha Wittgensteinek nincs igaza, a nyelv logikai rendszere nem alkalmas arra, hogy kialakítsunk egy viszonyt a beszélni még nem tudó kisgyerekkel.

Az ún. kentaur-lét is szerves eleme a kötetnek.  Az ember antropológiailag megpróbálja az állattal szemben meghatározni magát, felsőbbrendű, intelligensebb lénynek tekinti magát, az ikonográfiában és az irodalomban is ezzel találkozunk leginkább. Ám a kentaurság esetében az ember és állat egymást kiegészítik, gazdagítják, új minőséget hozva létre. Dezső, a félvér tacskó is így kerül a képbe, nem ember és állat alá-fölé rendelő viszonya, hanem inkább az egymáshoz való kölcsönös alkalmazkodás jelenítődik meg. Dezsőnek Marcus Aureliust és Újszövetséget is olvasott már fel a szerző, a vallásos szövegek bizonyultak jobb ugatáscsillapítónak.

A Harmadolásban helyet kap Hamvas Béla is, akinek eksztatikusra hangolt nyelve foglalkoztatta Orcsikot. Esszéiben impulzív, nagyon szenvedélyes nyelvet használ, kicsit olyan, mintha hányingere lenne a pozitivizmustól, de mégsem hajlik az impresszionizmus felé, ehelyett inkább az eksztázis felé billen a mérleg nyelve.  Hamvas a diktatúra éveiben nem udvarolt a hatalomnak, ezért fizikai munkával volt kénytelen keresni a kenyerét, dicséretes, ahogy kiállt eszméi mellett.

A Hamvas-recepció az idegen nyelvű irodalmi közegben teljesen más, a szerb, horvát, szlovén és bosnyák műfordítások révén más népek is ismerik írásművészetét, és sokkal inkább elismerik, mint nálunk, ahol mindmáig nincs adekvát recepciója, esztétaként, filozófusként részben az ezoterikus érdeklődése miatt nem méltányolják kellőképp.

A költő felolvasta Fenyőtüskék Hamvas sírjánál című versét, amelynek alábbi sorai még mindig ott csengnek a fülünkben:

Őrzik a tiszta levegőt.                                                                                              

Lépteink hangja a földbe oldódik,                                                                                       

akár a tűlevelűek bomlása.

Az esten azt is megtudhattuk, hogy újabb versek mellett – amelyekben az Ószövetség próféciái, a vátesz-szerep és a moralitás költészete foglalkoztatja – ősszel regénye jelenik meg Orcsik Rolandnak.

Varga Melinda