Az Öregek könyvétől a Földi istenekig

Hogyan dolgozott Szilágyi Domokos az Öregek könyve című költeményén, amelyről újonnan előkerült irodalmi kordokumentumok mesélnek, milyen jelentős drámákat hagyott az utókorra Méhes György – ennek jártunk utána a Kolozsvári Ünnepi Könyvhét 3. és 4. napján.

A Kolozsvári Ünnepi Könyvhét színvonalas, minden generációt megszólító kulturális és irodalmi rendezvényein a bőség zavarával küszködtünk, az egy időpontban zajló rendezvények közül nehéz volt választani. A négy napos könyves eseményen a gyermekirodalmi és szórakoztató programoktól a fiatal alkotói műhelyeken át Szilágyi Domokos és Méhes György életművének jelentős alkotásait bemutató estekig számos izgalmas rendezvénybe lehetett bekapcsolódni.

                                                       Játék a halállal

Szilágyi Domokos Öregek könyve című elbeszélő költeményét Plugor Sándor képzőművészeti munkái ihlették. A felkérésre írt mű Kántor Lajos szerint nem a legkiemelkedőbb alkotása ugyan a költőnek, de művészi értéke vitathatatlan. A Kriterion Könyvkiadó a Kolozsvári Ünnepi Könyvhétre jelentette meg igényes kiadásban Szilágyi Domokos művének kétnyelvű (magyar-román) változatát a képzőművészeti alkotásokkal illusztrálva. Az új könyvről a  Minerva Ház Cs. Gyimesi Éva termében H. Szabó Gyula, Kántor Lajos, Szilágyi Júlia és a fordító, Bánfi Géza beszélgetett.

Az egyik legkiemelkedőbb erdélyi magyar költő műfordítóként is jelentőset alkotott, egyebek mellett Nichita Stănescu, Lucian Blaga és Walt Whitman műveit ültette át magyarra. Verseit a román olvasók kevésbé ismerik, lírájának csak csekély része van lefordítva.

Az igényes kétnyelvű kiadvány Mihaela Panainte rendezőnő kezdeményezésének is köszönhető, aki nemrég a Kolozsvári Állami Magyar Színház színpadán kétszemélyes előadást vitt színre az Öregek könyvének felhasználásával. Kántor Lajos szerint az előadás színészi teljesítménye és a rendezés kiváló, az már színházesztétikai kérdés, mennyit enged meg a művészi szabadság, veszít-e az irodalmi mű, ha a színpadi produkció során feldarabolódik, milyen interpretációs lehetőségeket nyit meg a néző-olvasó számára az előadás kelléktára, díszlete.

Az irodalomkritikus szerint a Szilágyi életmű több darabjában föllelhető a játék a halállal motívuma, sőt egyes műveiben jóval erőteljesebben jelenik meg, mint az Öregek könyvében. A mű kapcsán Nagy Mária, a költő élettársa olyan leveleket mutatott meg, amelyek más fényben világítják meg a költeményt. Szilágyi Domokos az Öregek könyvét a marosvásárhelyi kórházban írta, innen küldött leveleket párjának, amelyekben részletesen beszámolt arról, hogyan halad a költeménnyel, és mekkora kihívás számára a felkérés. Plugor rajzainak szereplői kökösi parasztok, a székely falusi környezet a költő személyiségétől, alkatától távoli világ, hiszen ő alapvetően urbánus lírát művelt. Az 1975 májusában keltezett levelekben azt írja, hogy vagy nagyon jó, vagy nagyon rossz lesz aköltemény, középút nincs, és úgy érzi, hogy a rajzokhoz képest túl intellektuális a mű.

Kántor szerint sem nagyon jó, sem nagyon rossz a végeredmény, egy feladatnak, baráti felkérésnek tett eleget, amelyet lelkiismeretesen teljesített. Többször újraírta a verset, sokat vívódott vele. A 699 sornak pedig roppant egyszerű és praktikus magyarázata van: ennyi volt egy nyomdai ív.

A román fordítónak, Bánfi Gézának nem lehetett könnyű dolga, hiszen Petőfitől, Aranytól számos leheletfinom költői játék, utalás, belső motívum épül be a műbe, s ezeket nem lehet román nyelven közvetíteni, hiszen a román olvasóknak vajmi keveset mondanak. Szilágyinak egyébként nem ez az egyetlen társszerzős munkája: fontos kiemelni a Palocsay Zsigmonddal közösen jegyzett Fagyöngy című kötetet és a Vermesy Péterrel írtPimpimpáré című gyermekverskötetet.

Szilágyi Júlia irodalomtörténész újraolvasva a könyvet más perspektívából látja, értelmezi, mint negyven évvel ezelőtt, amikor a mű született. Az öregséghez mint biológiai, lelki, életrajzi folyamathoz most több köze van. Negyven éve, hogy elveszítettük a költőt, de csak fizikai értelemben, hiszen a jelenléte a versein keresztül nem szűnt meg. Szisz szavaival élve „mi vagyunk az élet nyugdíjasai” – vallotta.

Az Öregek könyvének megírásához több kellett, mint tehetség, a költő azt is át tudta érezni, amit nem élt át, érzelgősség, pátosz nélkül volt részese embertársai szenvedéseinek. Plugor Sándor és Szilágyi Domokos is féltek az öregségtől, de szembeszálltak vele. A vigaszt, a szeretetet, a bátorságot, az embertársaink iránti empátiát kortól függetlenül fiatalnak, öregnek egyaránt meg kell tanulnia. Szilágyi Domokos több életet élt át, mint ami két évszám között eltelik.

H. Szabó Gyula a kiadvány összeállítását mesélte el dióhéjban, és személyes benyomásait is megosztotta a részvevőkkel. Szerinte az Öregek könyve Weöres Sándor Öregek című művével is rokonítható. Számára kissé meglepő, hogy mind a költő, mind a képzőművész jóval fiatalabb volt, mint ő most, mégis milyen hitelesen tudnak beszélni az öregségről és a halálról.

Végezetül a műfordító, Bánfi Géza fűzött néhány gondolatot az elhangzottakhoz, aki szerint Szilágyi filozófus is volt, nemcsak költő, műveiből olyan nagy gondolkodók és írók stílusjegyeire ismer rá, mint Wittgenstein vagy Camus.

Szilágyi Domokos akár az idei Kolozsvári Ünnepi Könyvhét védjegye is lehetne, neve több irodalmi esten elhangzott. Hozzá kapcsolódott a rendezvény záróműsora, a Hangzó csoda is, ahol kisgyerekek, fiatalok, idősebbek mondták közösen a verseit. A zord időjárás ellenére a költő szelleme sok embert az utcára csalt.                               

                                   Méhes György, a nagy mesélő és drámaíró

Méhes György szövegeiből meghittség, barátság, erő sugárzik. A jellegzetesen erdélyi írót nagyon szerették, tisztelték Kolozsváron. Nagy mesélő volt, és nemcsak az írásban, a felolvasásban is kiemelkedő teljesítmény nyújtott. Gyermekirodalmi művei, családregényei mellett jelentény a drámaírói munkássága is. A Kolozsvári Ünnepi Könyvhéten tartott centenáriumi ünnepségen felolvasószínház formájában bemutatott Földi istenek című egyfelvonásos drámája is ezt támasztja alá Bogdán Zsolt, Csutak Réka és Dimény Áron előadásában.

Késői színpadi műveit a színházszeretők előadott formában nem igazán ismerik. Ezt kívánta pótolni az író születésének 100. évfordulójára rendezett ünnepség, amelyre Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusának előadótermében került sor. A remek színészi produkciót megelőzően Szőcs Géza költő, a miniszterelnök kulturális tanácsosa, valamint az író gyermekei, Sárkány-Nagy Erzsébet és Nagy Elek méltatták a munkásságát.

Szőcs Géza köszöntő beszédében kiemelte: el lehet eljátszani a gondolattal, hogy Méhes György most is közöttünk van, izgalmas játék felidézni az író alakját ebben a társaságban. Az időbeli távlatok, amelyek Méhes életpályáját jellemzik, meglepőek, szinte hihetetlenek, hiszen születésekor első Ferenc József uralkodott, Tisza István volt a miniszterelnök, és még élt Ady Endre. Huszonévesen kortársa volt Móricz Zsigmondtól Kosztolányi Dezsőn és Babits Mihályon át Karinthy Frigyesig a 20. századi magyar irodalom legfényesebb csillagainak, József Attilát is ideértve. Ez egészen különös távlatokat nyit meg, amikor megpróbáljuk elhelyezni alakját és mindazt, amit hátrahagyott ebben a koordinátarendszerben.

Életpályáját a folytonos újrakezdés és sosem a visszatérés jellemezte, újra meg újra nekifutott a literátor életnek. Jó tollú fiatalemberként, remek publicistaként, izgalmas tanulmányok szerzőjeként indult, és mire eljutott oda, hogy a Nagy Elek névnek már jó csengése lett az irodalmi berkekben, a háború utáni összeomlás mindent elsodort. Az a szeizmikus átrétegződés, amelynek következtében az osztályharcos szemlélet, a proletárdiktatúra és a proletkult vált uralkodóvá, Nagy Elek életét is folytathatatlanná tette, mint nagyon sokakét. A rá jellemző kedéllyel, derűvel és lojalitással nem esett kétségbe, hanem egy új énjét megjelenítve futott neki az ezutáni éveknek, és így vált olyan meseíróvá, aki korosztályok sorának képzeletvilágát, erkölcsi tartását és értékrendjét határozta meg.  Ez a periódus a Napsugár korszakban kulminál, amely a huszadik század második felének egyik legizgalmasabb szellemi műhelye volt Kolozsvár kulturális életében, és ahol olyan írók ültek a szerkesztőségi asztaloknál, mint Fodor Sándor, Bajor Andor, Lászlóffy Aladár vagy Kányádi Sándor. Különös szellemi vibrálás volt az atmoszférájában, amelyet nem lehet elfelejteni.  

Kiváló narratív képességénél fogva sokat írt, a gyermekirodalmi művek mellett több remek memoárt, családtörténetet, regényt és színművet vetett papírra. Kolozsvárott a színdarabjait a sétatéri színház teltházakkal játszotta, ő volt a kedvenc színpadi szerző. A nyolcvanas években írt színpadi művei – amelyeket Szőcs Géza szerint legmagasabbra fog értékelni az utókor – valamilyen szerencsétlen és megmagyarázhatatlan konstelláció folytán már nem jutottak el a színpadra, a nézőkhöz, csak könyvben olvashatók.

Sajnos sem Magyarországon, sem Erdélyben nem mutatkozott nagy hajlandóság a késői színművek bemutatására. Ha nem Méhes György írta volna a Barbár komédiát, a Jerikót és a Földi isteneket, hanem egy olyan pályatársa, aki kezdettől nem meseíróként van jelen, ezeket a darabokat Sütő András és Székely János drámái mellett jegyeznék az erdélyi irodalomban. Történelmi parabolái ugyanis az erdélyi embernek félreismerhetetlenül az itteni valóságot, a diktatúra alatti politikai, lelki és morális valóságot fogalmazzák meg.

Méhes Györgynek azért kellett elhallgatnia a negyvenes évek második felében, mert megvolt benne az, ami a polgárt polgárrá, a kolozsvárit kolozsvárivá teszi. Elegáns alakja, ahogy a Jókai utcán végighaladt, személyisége, tartása, történetei, életműve beépült a korosztályok egymásutánjának értékrendjébe, identitásába.

Rengeteg jó első felvonás született a magyar drámairodalomban, elég sok jó második is, de nagyon ritka a jó harmadik felvonás. Az első száz éven túl vagyunk, a nehéz próba a második évszázad lesz, és majd a harmadik évszázad fogja azt eldönteni, hogy Méhesnek hány olvasója, híve maradt – összegzett Szőcs, majd átadta a szót az író gyermekeinek.

Nagy Elek megvallotta, sokat vívódtak testvérével, ki beszéljen a centenáriumi esten, s mivel édesapja szavaival élve: „a férfi a világot akarja meghódítani, a nő csak a férfit”, az a döntés született, hogy ő beszéljen. Édesapja irodalmi és színháztörténeti munkásságáról sok szó esett, ám a családapáról kevés. Fantasztikus család, szeretet ölelte őket körül, édesapjuk a nagy dolgokat plántálta beléjük, édesanyjuk ezt megerősítette. Mint minden rendes erdélyi otthonban, a családi élet meghatározó pillanatait ők is a konyhában töltötték, ahol nevettek, szórakoztak, és sokat beszélgettek. „Igazi boldog család voltunk.”

Végezetül Nagy Elek bejelentette a Méhes György Alapítvány létrehozását, amelyre 100 millió forint nagyságrendű összeget szánnak. Az alapítvány fő profilja Méhes György irodalmi hagyatékának ápolása mellett a kortárs fiatal irodalom támogatása lesz ösztöndíjak, irodalmi pályázatok kiírása révén.

A Kolozsvári Ünnepi Könyvhét utolsó két napja egyébként több izgalmas rendezvényt is tartogatott, aki korábban lemaradt róla, most megismerhette Farkas Wellmann Endre A római disznó című kötetét (itt írtunk róla: http://www.irodalmijelen.hu/2016-feb-6-1720/romai-diszno-nyilo-combok-erdein-tul), vagy bekapcsolódhatott a fiatal költők, szerkesztők beszélgetésébe a Bulgakov Kávézóban, amelynek vendégei Kulcsár Árpád, Gergely Borbála, Visky Zsolt és Horváth Benji voltak, és megismerhette a szem portál fiatal bölcsész és irodalmár szerkesztőit, szerzőit.

Ugyancsak a Bulgakov Kávézóban került sor kabai lóránt semmi szín és Csider István Zoltán Rendrakás című új verseskötetének bemutatójára Horváth Benji és André Ferenc moderálásával.

Ezek mellett irodalomtudományi és gyermekkönyvek, Kolozsvárról szóló kiadványok, művészettörténeti kötetbemutatók tarkították a műsort, irodalmi sétán, izgalmas koncerteken, előadásokon lehetett részt venni. A rendezvénysorozat kulturális és irodalmi kínálata évről évre változatosabb, azonban sok program fedi egymást, míg a célközönség majdnem ugyanaz. Így az olvasónak, na meg az újságírónak is döntenie kell, melyiket válassza, de ez legyen csak jövőre is legnagyobb gondunk. A könyvek, a versek, az színvonalas irodalmi művek szeretete maradjon a kolozsváriakkal!

Varga Melinda