Ugrás a tartalomra

 

Minden hópehely – Acsai Roland versei

Acsai Roland
Fotó: J. Kovács Judit
 
Minden hópehely
 
Acsai Roland versei
 
 
TIZENKÉT OK
 
Tizenkét ok az életre,
Tizenkét ok a halálra – 
Kétélű penge.
Tizenkét ok a nyárra,
Tizenkét ok a telekre –
Lobogó máglya.
Tizenkét folyón lebegve
Tizenkét mécses lángja –
Fülemüle repte.
Tizenkettő hold háza,
Tizenkét fehér lepke
Fekete árnya.
Tizenkét ok az őszre,
Tizenkettő a tavaszra –
Hallgass a tücsökre!
Tizenkét szobor arcra,
Tizenkét mese hőse –
Az élet kardja.
Tizenkét felhő könnye
Vércseppként hull az avarra –
A szél elsöpörte.
Tizenkét harang hangja,
Tizenkét fűszál tőre
Szúr az aranyba.
Tizenkét szirom pereg le,
Tizenkét ág imája – 
Az élet egy perc se.
Fejed fölött tört pálca,
Életre szóló lecke
A halál. Párna.
Eső zuhog a hegekre,
Egy páratlan szerv párja
A szív. Nem árva.
Tizenkét ok az életre,
Egyetlen ok sincs a halálra –
Suhanó fecske.
 
 
MINDEN HÓPEHELY
 
Kard szikrázik a jégen,
Nem csapnak be az élők vanjai,
Kard szikrázik a havon,
Nem csapnak be a holtak nincsei,
Kard pengéjéből nézem,
Nem csapnak be az élők kincsei,
Ez az utolsó napom,
Nem csapnak be a holtak hantjai,
Ez lesz az első napom,
Minden hópehely felhővel teli, 
Jégvirág nő a kézen,
Az eget pajzsként kell tartani.
 
 
ŐSZI TANKA
 
Égő levelek
Hullnak éjjel a fákról.
Felfelé hullnak –
Felgyújtják az eget.
Alatta állok. Veled.
 
 
 
Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.