Betyárregény gasztrotájjal
Miért vonzódik Cserna-Szabó András a gasztronómiához, hogyan találja meg hangzatos címeit, és miként vélekedik a női princípiumról? A Sömmiről – a modern betyárregényről, melyben nemcsak a szegénylegényekről, de magáról a történelemről is lehullik a lepel – Viola Szandra kérdezte az írót.
Könyveidnek izgalmas, figyelemfelkeltő címeket adsz: Mérgezett hajtűk, Veszett paradicsom, Sömmi, Puszibolt. Az alkotói munkafolyamat mely fázisában születik a cím?
Teljesen változó. Az általad említett Veszett paradicsom és Sömmi ebből a szempontból a két végletet képviseli: a Veszett paradicsom (vagy Veszett Paradicsom – ez, ugye, nem derül ki a könyvből) a legutolsó pillanatban született meg, keservesen, rengeteg munkacím után. A SÖMMI viszont már akkor megvolt, amikor a kisregényből egy árva betű sem, vagyis a jegyzetelés fázisában.
Írásaid speciális atmoszférája talán részben annak köszönhető, hogy viszonylag sok szólást, közmondást, népi hagyományt és babonát elevenítesz fel. Például amikor a bába bekeni az újszülöttet vajjal, hogy „a pogánybőr lemenjen róla”, vagy a haldoklónál letakarják a tükröt. Hasonló szokások leírásával találkozni a Magyar néprajz című könyvben is. Honnan gyűjtötted az anyagot, olvastad valahol, vagy saját gyűjtés?
A Sömmiben szereplő közmondások, szólások, népi hagyományok, babonák (de akár a korabeli ételek vagy a ruházatok leírása is) mind-mind a néprajzi, nyelvészeti, gasztronómiai, helytörténeti stb. szakirodalomból lettek átemelve. Ebből semmit nem találtam ki, itt a cél a hitelesség volt. Legfőbb forrásom persze Bálint Sándor: A szegedi nép (1968), a Szegedi szótár I–II. (1957), A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete (1974–1979). Mondok néhány konkrét példát. Van egy halász szereplő (Andrikó), aki természetesen sokat tud (és beszél is) a régi halászati módszerekről, itt Bellon Tibor: A Tisza néprajza (2003) című könyvét használtam. Ha poros közmondásokra volt szükségem, akkor Margalits Ede: Magyar közmondások és közmondásszerű szólások (1896) című munkája után nyúltam. Gasztronómiai szempontból természetesen Rézi néni Szegedi szakácskönyve (1876) volt a mérvadó, viszont a lakodalmi menü Sima Ferenc Szentes Város Történetéből (1914) van. De rengeteget merítettem nyelvileg Tömörkény István novelláiból, tárcáiból, cikkeiből is. Persze Mikszáth szegedi kalandjait se az ujjamból szoptam (Cserzy Béla: A nagy palóc elindult. Mikszáth Kálmán szegedi évei, 1939), és a tanyasi élet ábrázolása is hiteles források alapján történt (pl. Papp Imre: A parasztember élete Szentes tanyavilágában, 1982; Szenti Tibor: A tanya, 1979). Sokáig tudnám még folytatni a források sorolását, de szerintem ez az olvasónak nem olyan érdekes. És talán nem is olyan lényeges.
Van olyan babona, amelyben hiszel?
Nincs.
Gyermek- és ifjúkorod helyszínei több könyvedben is felbukkannak… Miért nyúlsz vissza előszeretettel Szentes világához, nem vonzott, hogy egy egzotikus országot válassz írásaid helyszínéül?
Miért ír Ottlik Budáról? Krúdy Podolinról? Irvine Welsh Edinburgh-ról? Szentesen töltöttem életem első 18 évét, mondhatni, hogy ennyi idő alatt az ember megismer/kiismer egy kisvárost. Azért az praktikus lehet olykor, ha az író olyan dolgokról (is) ír, amit ismer. De hát nemcsak Szentes szerepel nálam mint helyszín, de mondjuk Pest vagy Kolozsvár is gyakran. A Veszett paradicsomban van olyan novella, amely egy ukrán kamionparkolóban, egy másik pedig az űrben játszódik… És így tovább.
Több gasztrotáj-leírással találkozhatunk, például a Sömmiben, és vannak kifejezetten ezzel foglalkozó könyveid is. Miért vonzódsz ennyire a gasztronómiához?
Igazából engem nem a gasztronómia érdekel, hanem főként a magyar konyha története és a magyar irodalommal való találkozási pontjai. „Civil” foglalkozásom gasztronómiai újságíró, írok étteremkritikát, konyhatörténeti esszét, gasztrotárcát – ilyesmiket. Ezt nem tartom szépírói munkásságom részének, de azért néha-néha átszüremlik némi szaft az újságírótól az íróhoz. Ételfilozófiám? Ha mindenképpen kell ilyen, akkor talán Váncsa Istvánt idézném: „Engem jobban érdekel a gasztronómia múltja, mint a jelene, továbbá csakis a valódi ételek érdekelnek, amelyeket valódi emberek szoktak (volt) készíteni és fogyasztani, s amelyek egyre jobban visszaszorulnak a régi receptgyűjtemények töredező lapjaira.”
Láthattuk Vécsei Virág videóját Pekár és Rózsa Sándor küzdelméről. Hogy tetszett? Ha választhatnál, hogy a teljes regényt milyen műfajú feldolgozásban lásd viszont, mi volna az? Film? Animáció? Rajzfilm? Kosztümös film? Esetleg színdarab?
Virág munkája nagyon tetszett, és azt hiszem, hogy a trailer elérte célját, sokan látták már a Youtube-on (most megnéztem: 7311-en), biztos vagyok abban, hogy ez a film is hozzájárult ahhoz, hogy már a 2. kiadást nyomják a könyvből. Egyértelműen nagyjátékfilmben látnám viszont legszívesebben a Sömmit. Már valami alakul is, de nem akarom elkiabálni.
A Sömmiben kétségkívül hangsúlyosak és különlegesek a nőalakok. A Veszett paradicsomban meg már szinte ők adják egy-egy novella origóját… Mit jelent számodra a „női princípium”, milyen vonások lehetnek tipikusan nőiesek, legalábbis irodalmi szempontból? Van-e kedvenc női regényhősöd, irodalmi figurád?
A Veszett paradicsom összes novellájának egy-egy női keresztnév a címe. Ami valami olyasmit akar sejtetni-sugallni, hogy a történetek akkor is (elsősorban) nőkről szólnak, ha éppen (látszólag) férfiak a főszereplők. Nincs kedvenc regényem, ételem, nótám, filmem, zenekarom stb. – így kedvenc női regényalakom sincsen, de annyit elmondhatok, hogy gyerekkoromban évekig szerelmes voltam Mézga Krisztába (később írtam is róla egy novellát). Szeretem özvegy Baradlaynét, akinek érzelmi intelligenciája szentesi nagyanyámra emlékeztet, meg Hazai Attila híres novellájából a címszereplő Pötyit (aki sajnos kiesik a turnébuszból). Meg még száz és száz női szereplőt Nanától Sárbogárdi Jolánig.
A „hibbant bölcselő” alakját, akiről Franc mesél, és aki Világléleknek hívja a kutyáját, Kierkegaardról mintáztad?
Nem, Schopenhauerről.
Hogyha egy „dinnyeköltő” vésne pár sort a te kívánságod szerint valamelyik szép, jó fajtájú görögdinnyére, melyik volna az a vers vagy idézet, amit ráíratnál?
Nemrég halt meg egyik kedvenc gondolkodóm, a Motörhead zenekar frontembere, Lemmy. Akkor kerüljön most tőle négy sor a dinnyére, ez a négy sor egyébként a Szívem helyén épül már a Halálcsillag című regényem egyik mottója volt: „I don’t know who you are / I don’t know your name / But if you want to live / You better learn the game.”
Viola Szandra
Fotók: Magvető Kiadó, Nyáry Krisztián, Sugár Teodor Dávid, Valuska Gábor, Varga Melinda
