Ugrás a tartalomra

 

Egy híres kalandor a 20. századból

Az 1956-os emlékév bemutatódömpingjében a Sárközi Mátyással rendezett beszélgetés igazi felüdülés volt: az író nemcsak ’56-os emigráns élményeiről beszélt új kötete kapcsán, de a londoni magyar cukrászdától a Churchillel forgatókönyvet író Bíró Lajosig minden szóba került.

 

A Budai Vár-béli Lítea Könyvszalon és Teázó amolyan menedékkuckóvá változott az esős délutánon: a későn érkezők már nem is nagyon találtak maguknak helyet Sárközi Mátyás könyvbemutatóján. Bakó Annamária jó háziasszonyhoz méltóan, nagy vendégszeretettel üdvözölte a közönséget és a beszélgető feleket. Éppen két évtizede mutatták itt be Sárközi első kötetét, a nevezetes Zöld Füzetet – emlékezett Annamária, aki aztán a műsor végén ugyanide kanyarodott vissza, mondván: akkor a 33 év után először hazatérő Sárközi Mátyást köszöntötte, de most, friss kötete olvasásakor döbbent rá: Mátyás valójában el sem ment soha.

A különös kötetcím – ’34, ’44, ’56 – plusz – novellákat rejt, mégpedig az író életét leginkább meghatározó három dátumról. De a „plusz”-ról is fellebbent a fátyol Horváth Bence, a Kortárs Kiadó főszerkesztője kérdései nyomán. Messziről indították a történetet, Sárközi íróvá válásával. Már a dédnagyapa is irodalmár volt, Vészi József; az Aradról Budapestre települt főszerkesztő az első német Bánk bán-fordító volt, és Jókai javasolta neki a Vészi nevet a Weiss helyett. Dédunokája 20 évesen Londonba kerülve versekkel kezdte, miközben a képzőművészeti főiskolára járt, de hamar rájött, hogy a novella az ő igazi világa. Londonban „a két Szabó” egyengette az útját: Szabó Zoltán (akinek felesége, Zsuzsa ott ült a közönségben), és Cs. Szabó László.

 

Odakint eső, bent történetmesélés

Az új novelláskötet ’44-ről szóló fejezetei a közvetlen családtagok háborús, és egyben szerencsésen kalandosnak mondható sorsát beszélik el. Például azt a fiatal lányét, akit a nyilasok a Dunába lőttek – volna, ha nem ájul bele a félelemtől közvetlenül a puskadörrenés előtt a folyóba, ahol magához tért, és kicsit lejjebb kiúszott. A ’44-es év a Széll Kálmán tér 10. alatti csillagos házban töltött időszaka is a családnak. „Apám ekkor már munkatáborban volt, anyám pedig kijelentette, hogy itt nem vagyunk biztonságban, szét kell szóródnunk” – mesélte Mátyás. Őt magát Balatonkilitire vitte a gondoskodó Rózsi néni, 14 éves bátyját pedig Erdei Ferenc – Sárközi György barátja – segítségével Szigetszentmiklóson helyezték el. Nővére a szürke nővéreknél lett novícia. (Ahol a zsidó Hász Vilmost öltöztették be szerzetesnek, nem volt tehát ajánlatos nála gyónni – tette hozzá nagy derültség közepette Sárközi.) Édesanyja Balatonlellén bérelt egy szobát, így a fejezetekben olvashatunk a szovjetek balatoni bejöveteléről is.

Az ’56-os egység részben az író forradalomban vállalt szerepét beszéli el – „fehér szakállú veterán vagyok, magam is ott rohangásztam a barikádok között” –, illetve távozásának hátteréről, majd a folytatásról mesél. Mint az esten Sárközi elmesélte, az október 29-i Hétfői Hírlapba írt egy cikket, amelyben bizakodását fejezte ki, milyen jó miniszterelnök lesz Nagy Imre, ha megalakul a koalíciós kormány. De emiatt legfeljebb csak fenékbe rúgták volna – fogalmazott az író –, a nagyobb baj az volt, hogy Király Béla ezredes, a Nemzetőrség szervezője felbukkant Sárköziék zugligeti házában november 4-én, a szovjet bejövetel napján, hogy elbúcsúzzon a családtól. Ezután vonult fel százfős hadtestével a János-hegyre, majd később megvívta a nevezetes nagykovácsi ütközetet a szovjetekkel. (Később ő is emigrált.) Egy „kedves” szomszéd meglátta Királyt Sárköziéknél, és rögtön jelentette. Sárközi Mártát letartóztatták, Matyi fia ekkor szerencsére már Londonban volt. 

Az örökké fiatal Sárközi Mátyás

Egyébként Király Béla épp Mátyásnak adta át azt a három borítékot, amely a megbízásokat tartalmazta, hogy kik vezessék az ellenállást. Sárközi már az első címnél, Makrai századosnál nyüzsgő ávósokba és szovjetekbe botlott – nem is tudott a ház közelébe menni, és világos lett, hogy menekülnie kell. Innen az ’56-os emigráns történetek következnek a kötetben: hogyan fogadta London az ifjú magyarokat.

A ’34-es évet megidéző egység Bíró Lajos író (Vészi József veje) története, aki még az 1918-as Károlyi-kormány külügyminisztere volt, majd több állomás után Angliában telepedett le. Sárközi ontotta az esten a történeteket Korda Sándor tehetséges script-írójáról, aki naplójában lelkendezett például a Churchillel közös forgatókönyvírásról. Nem kevésbé izgalmas lánya, Vera története, aki 22 évesen döntött úgy, hogy visszatelepszik a bethleni Magyarországra, és írónő lesz. Levelezésében olvashatunk nagy vacsorázásairól Hatvanyval, vagy a Lesznai Anna-rendezte partikról. Sárközi novelláiból az is kiderült, miért volt alkalmatlan a házasságra e bohém lány. Egyébként nem valós neveket használt a történetekben – árulta el az író –, mielőtt a „családtagjaim esernyőket vernének szét a fejemen”. 

Megtelt a Lítea

A „plusz” hőse pedig nem más, mint Sárköziék ház körüli segítője-takarítója Londonban, egy erdélyi férfi, aki volt minden azelőtt, még hadnagy is – az ő emigrációjának történetét dolgozta fel e fejezetben. Valójában minden novella emigránstörténet – állapította meg Horváth Bence –, és kiderül belőlük, hogy nem volt fenékig tejfel az az élet. „Romantikus nyomor volt” – fogalmazott frappánsan az író, aki londoni diákként hétvégenként rendszerint már csak lekváros kenyeret evett. De a jelen Londonja is a sokféleségről szól: „Ha felülünk a metróra, ott legfeljebb te meg én vagyunk angolok, aztán felszáll két igazi angol, és megszólalnak, hogy Dzień dobry!” – festette le tréfásan a helyzetképet az író. Azt azért hangsúlyozta: nagy különbség van egy ’56-os emigráns, és egy frissen kitelepült magyar vendégmunkás vagy szíriai bevándorló között. Egyébként most készül bezárni az első magyar cukrászda, ahol egy magyar ügyvédnő a felszolgáló. Arról is szó esett, hogy 1956-ban a nagy college-ok versengtek, hogy nekik is legyen ’56-os magyar diákjuk – Sárközi is azért mehetett egyből főiskolára, mert angol érettségi nélkül is felvették őket; ilyen azóta sem volt Angliában.

De előjöttek a nagy elődök is, a Kosztolányi–Márai–Ottlik-„szentháromság”, no és Csehov, aki apró sztorikból képes volt nagy irodalmat varázsolni. Márainak egyszer be akarták mutatni a müncheni Szabad Európánál Sárközi Mátyást, mire az áhítattal tisztelt nagyság csak annyit mondott: „most nem érek rá”, azzal hátat fordított. 

A polcokon ott volt Sárközi Mátyás egy korábbi '56-os kötete is

Sárközi egyébként egy évvel 80. születésnapja előtt fittebb, mint valaha, éppen édesapja hagyatékát dolgozza fel, és novelláit fordítja angolra. Hampsteadi házuk pedig alapítványi vagyon lett, mesélte: a TETT a Tudomány és Egészségügy Támogatóinak Társasága. Többek között a régészeti kutatások és a vergődő magyar egészségügy megsegítésére hozta létre. A beszélgetésnek szép lezárása volt, amikor egy hölgy a közönségből felállt, és elmesélte, hogy a hetvenes években Romániában Sárközi Mátyás hangjának hallgatását börtönnel büntették. Amikor a hölgy már Budapesten élt, és egyszer a Líteában járt, épp Sárközi-est zajlott, és ő az író hangjára kapta fel a fejét, hiszen csak azt ismerte a rádióból. Bakó Annamária is a szokásos figyelmességekkel és személyre szabott ajándékokkal zárta az estet: átadta vendégének többek között a világ legkisebb folyóiratát egy parányi dobozkában, amelyet egy nyomda készített nagy műgonddal. Ezután pedig már csak a borozás, beszélgetés és tortaevés maradt hátra.             

                                                          A Lítea híres fotója egy ostromot "túlélő" könyvesboltról                                                                                

 

Szöveg és fotók: Laik Eszter

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.