Párnát polcol feje alá a halál – Bíró Tímea versei
Párnát polcol feje alá a halál
Bíró Tímea versei
Szívesség II.
menjetek világgá
parancsolta apám
elkezdtük telepakolni
a bőröndöket
sírtunk
ma már tudjuk
hogy örömünkben
az utcáról
kiabált haza minket
a bőröndökben megtört a csend
minden ajtónyikorgáskor
félénken és sírva könyörögnek
vegyük kézbe őket
parancsolta apám
elkezdtük telepakolni
a bőröndöket
sírtunk
ma már tudjuk
hogy örömünkben
az utcáról
kiabált haza minket
a bőröndökben megtört a csend
minden ajtónyikorgáskor
félénken és sírva könyörögnek
vegyük kézbe őket
színjáték
a rák színe a kék
pajzsmirigy vastagbél csont és vér
mindenhova beköltözik és
a nagymamám szeme egyre kékebb
csak a körülötte levő test lesz egyre fakóbb
fehérebb
a mellékhatások kirajzolják ruháiból
magzatpózba önti testét a láz
mindenáron gyónni akar holott
már megint Isten tett rossz fát a tűzre
természetesen a földi angyalok vezekelnek
párnát polcol feje alá a halál
negyvenhárom kiló ha a szobában áll
a fürdőben negyvennégy
egyenetlen a talaj vagy túl sok
mindent söpörtünk a szőnyeg alá
negyvennégy
a fürdőben tényleg elhisszük
hogy még mindig van remény
Meszelés
Meszelni kéne,
Anya,
a falakat,
az ereket.
Mindent fertőtleníteni.
Lemosni a pohárról
a keserű szájfoltot.
Az ujjlenyomatokat
eltűntetni a falról,
amik kapaszkodás
közben kerültek oda,
tudod,
amikor a fejemet
verted a falba.
Ne sírj,
belepotyog
a bánat a festékbe,
a megbocsátás
beköltöztethető.
Csak meszeljünk már,
Anya.
Az ecsetet végighúzom
a melleden,
eltakarom a tumor
szürkületét a szív felett.
Vége van a nyárnak...
a szántóföldekről néztük hogy
költöznek el
erős szárnyaikkal új tájat
emeltek be a látóhatárba
összehúzta magán a pulóvert
a gombok összekoccantak
fázott pedig még kilátszott
a nyár alsószoknyája
nem törődött a lázzal
a cinege cipőjét szavaltuk
égnek szegezett háttal
megpakolt csigolyákkal
némán esett össze
talicskán tolták a kórházba
zsebemben barackmagok
koccantak egymáshoz
családok repültek melegebb égtájra
én meg a lábáról leesett papucsából
itattam meg a hosszú útra
képtelen cinegefiókákat
Ebek a pohárban
felszáll a buszra
testében kóbor kutyákat
visz haza
úgy szűkölnek
mintha vihar
készülődne a város
felett
szép lassan elfogy
belőle az ember
mire hazaér már
négy lábon mászik
a felesége alszik
vagy csak színleli
(felkönyököl benne
a számonkérés
de abortálja)
üres kutyatál
kiszáradt vizesedény
vékony ugatás
villog a vastag dunna
hófehér peremén
a reggeli józanság
sárga vizeletcsíkkal
készít el egy
akvarellfestményt
bűnszagú fény
melegíti a kutyaól
beláthatatlan részét
