azt mondták fehér ingbe
de az olyan mintha ünneplőbe
és nem akarom még jobban
a mellébe gombolni a rákot
azt mondják hátul félbevágják
nem kell hogy összeérjen
a halál félbevágja az élőket

meg nem tört(ént). fák rajza. felhőhalak. napcsigák.

Kaotikus ritmusokkal, titkos hiánnyal,
a pokol skorpióival küzdünk,
sorsunk multidimenzionális
zsoltárkészletében.

nem éri meg a nyarat a tél. a liget bennem üres én. fekszem a közepén. elég vagyok magamnak.

fel kéne ásni a kertet
kikapálni anyámból a szomorúságot
hogy újra verni kezdjen a szív
a betonfal résein keresztül
leselkednek befelé a kutyák
a csontjaira fáj a foguk
miközben kiásom az anyám
felettem esőt nevelget a táj

Az ecsetet végighúzom
a melleden,
eltakarom a tumor
szürkületét a szív felett.

vedlő bőrünk-
ből
ostort sodornak
hátakat vagy lovakat ütnek vele
hátakat vagy lovakat ütünk vele
generációk halnak bele
mire megtanulok élni

A fantasy valószínűleg a legősibb irodalmi eszköz arra, hogy a valóságról beszéljünk – vallja Ursula K. Le Guin nyomán a friss JAKkendő-díjas Fekete I. Alfonz, akivel készülő kötetéről, A mosolygó zsonglőrről, mesékről, legendákról, vajdasági irodalomról beszélgettünk.

Az utolsó Kultúrcsempész Sínbusz Fesztivál a jövőbe repítette a résztvevőket a Szeged és Szabadka között közlekedő szerelvényeken, hogy onnan tekintsenek vissza 2013-ra.

Az V. Kultúrcsempész Sínbusz Fesztiválon 2012. október 5-én és 6-án egy 600 kilós szív dobogásába, a „vajdasági vámpírok” irodalomszervező tevékenységébe és a szabadkai éjszakába is bepillanthattunk. Szöveges beszámolónk következik.

Népdalok vegyülnek a határőr pecséthangjai közé, lassan megérkezik Szabadkára a sínbusz, ahol a szegedi restiből szabadult két férfi egy-egy pleskovicás burger mellett egy-egy üveg Jelen sört iszogat, ami éppen kapóra jön egy frappáns befejezéshez, és a városhoz, amely a szecessziós épületek sokaságán kívül gyógyszertárak rengetegét sűríti magába, hogy valahogy túlélje ezt a századot.