Ugrás a tartalomra

Nyári útinapló – Payer Imre verse

Payer Imre
 
 
Nyári útinapló 
Payer Imre verse
 
Széles hátú hegyek, mint lusta dinoszauruszok
úsznak bő napfényben, téglalap világban.
Fakózöld füvek felett fehér gombatemplom
emelkedik a felhőkbe.
 
Vigyázz! Menekülj!
Rohanva közelít az este.
Éjjel az erdő bokrai, fái
földre dobják álarcukat, és
vérszomjas ragadozókká válnak.
Gyökereik: kígyók.
Áthurkolják menekülő lábad,
sötét göröngyre húznak.
Levélszájukban agyarak emelkednek.
Marcangolnak, míg el nem tűnsz az ősi humuszban.
Ha feljön a nap, növénymaszkjuk
nyájasan susog a fényben.
Pihennek. Figyelnek. Várnak.
 
A hatalmas táblaég alján a narancsszegélyű
piros sáv tapad rá az
ismeretlen zöld rétre,
ismeretlen völgyben
ismeretlen kék folyó kanyarog,
ismeretlen lombok hajolnak fölé,
ismeretlen arcok
ismeretlen földszintes házak előtt,
ismeretlen nyári porban.
Milyen lehet végigélni itt az életet?
Nem tudom meg, csak a távolsági busz
ablaküveg-panorámáján suhannak ők
 – ismeretlen találgatnivalók.
 
A metropolisz olyan fa,
amelynek nincsen gyökere.
A falu földszintes házfaláról
visszaverődnek a felhőkarcolók, házak,
idegen szemével figyelem a saját lakom.
Összezavarodik az úton levés és az otthon.
Az úton olyan, mintha még otthon lennék.
Az otthon olyan, mintha úton.

 

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.