Ugrás a tartalomra

Sirály – Nagy Zopán regényrészlete

„A mai ember valódi gyermeke: a gondja. Szinte észrevétlenül fogant meg benne, és folytonosan hordozza, de kihordani, feloldható gondolattá tenni képtelen… – Suttogja egy tévébemondó (illetve egy tévéből kimondó) nő: reklám helyett…” – Nagy Zopán Látens című prózafolyamának újabb részét olvashatják.

Látens, No. II. – XV. rész.

(A „Regény” mögött. Szimultánok szinopszis-lapjai, mint esetlegesség-rétegződések.)

 

Insomnia.

Ismét a tengernél. Ismét insomnia. A férfi kéthetes hallucinációja most a következő hangok, hang-képek és egyéb jelenések kíséretében zajlik, hallgassunk bele egy-egy nap-szakaszába:

Hajnali sirály-búgás… Reggeli sirály-ugatás… Éjjeli ló-sirály és macskabagoly nyerítés-bagzás-zokogás-huhogás… Hajnali sirály-mekegés… Reggeli sirály-kacagás… Más napokon: lóhernyó-szuszogás, arabs lepény-ló és hólyagos medúzakő-fortyogás; tüskés hártyalény és tengeri herpesz-ember uszonyrezgései; vízi gombafejű (horgokkal, rugókkal összefércelt) halfark-törzsű, polipkarú nők csúszása-csosszanása, csapódása a parti szikláknál… Továbbá: kétlábú, négytörzsű, négyszemű masszalény; hatlábú, tüdőszínű méregtövis-bokor; redős, gyűrűs altestű, egy (emberi) lábú, üvegszilánk-törzsű, fejetlen kéklény…

Ezeken túl: lila-tokás, faggyúsíkos, triplaréteg-tollazatú taréj-szárnyas, bőrlepedék-faruszonyos, opálhártya-begyű, áttetsző bélrendszerű tengeri madarak… Rovarmintázat-pikkelyes (fekete-sárga pöttyös), horognyelvű, szigony-karmú, szippantós-dugattyús henger-farkú, vörös óriás-hüllők…

Csillag, rücskös-káposzta és márványpikkely-kockás, hibridpáva-színű, hernyólábú, lepényfejű, plasztikusan vonagló, amőbáktól és kékpettyes katicáktól csillámló úszóhólyagok…

És (szinte) folyamatosan: sirály-hehegés, tyúksirály-kotyogás, sirálykotló-kattogás; majd torzított más: kőtojás-repesztő rikoltozás, sirálykakas-nyekergés-kurrrogááás…

Sirálygégés penge-élezés, sirálytorok-suvickolás, sirálymormota-mormogás, sirály-kasza, sirály-gereblye kényeztetés, sirály-halfarkas vonyítás…

Sirály-kés, sirály-máz, sirály-begy, sirály-far, sirály-nász…

Só-sirály, sás-sirály, érc-sirály, ék-sirály… Alga-sirály, achát-sirály, sellő-sirály, szikla-sirály, árnyék-sirály… Sün-sirály, bozót-sirály, teknőc-sirály, szarvas-sirály, vérbúvár-sirály, lepény-sirály, álca-sirály, szóma-sirály, gyökér-sirály, néma-sirály…

Sirály-felhő, felleg-sirály, szellem-sirály, csiga-sirály, pálcika-sirály, kender-sirály, habzó-sirály, szagminta-sirály, zeller-sirály, zsinór-sirály, szignál-sirály, spirál-sirály, szeráf-sirály, sirály-sirály…

*

A leíró „eközben” így meditált: bemásoltam 365 „híres regény” kezdősorát –

s figyeltem Narcisszusz nagy tócsájában a fuldokló Ikaroszt, majd elnéztem erdőmnek (szennyezett) tisztásán: megromlott Nimfák vonagló káoszát…

*

Az utazó fekete, talpig érő ruhában áll. A „végtelen” felé tekint. Kígyófejű görcsös-botot emel az ég felé… Úgy tűnik, egy szertartás részese… Összerogy… Feje egy kőről emelkedik fel… Aztán átlátszó, világoskék lepelben áll. Jelenléte a vízben tükröződve, felhő-rétegekkel elegyen hullámzik…

A leíró magára ismer – és így közvetít:

A Névtelen Alkimista lányai: AMA & EME, a 303 éves sziámi-iker hölgyek szólítanak meg. Ős-könyv lapjairól üzennek, amely egy nyugtalanítóan vonzó nyolcszögszerű épület mögött, a parton, a nyílt óceán felé nézve, sziklakövön hever. Idő-utazásokról és Idő-vákuumokról suttognak a könyv-szellem hölgyek, majd az Idő jelentésének jelentéktelenségéről, az Idő-mérések és Idő-meghatározások értelmetlenségéről, abszurditásáról értekeznek…

A helyszín és a szituáció is abszurd. Ismerős óceánpart, futurista építmény, lapokra, geometrikus alakzatokra bontott, nyitott-zárt terek, zugok, szegletek… A hangulat talán Lisszabont idézi, talán Belém városrész egyik negyedében járunk. Az épület egy része, néhány pillanatra, mintha a Champalimaud Center és az Oceanarium misztikus ötvözete lenne, indiai és arab elemekkel, gótikával, eklektikával kombinálva, ami most teljesen átalakul, deformálódik, szemmel láthatóan alakokat vált, megtéveszt, el(v)kápráztat…

Vágás. Helyszínváltás. Színkábítás. Vágószín. Válsághely…

„Mennyeit kakilt…” – Olvassa a leíró, egy talált naplóban, kiskocsma asztalán,

a Kék Valóban, ahol Szinonima, a hennás-fürtös pultoslány vörös hajával cirógatja, pofozgatja, birizgálja, játékosan fojtogatja…

Vágás. Helyszín-tárás. Átjárás…

Humorál-patológia. – Olvassa a leíró egy gőzfürdőből átalakított romkocsma kertjében, a piszoár falán, a zuhanyzókkal közös térben, egy párás csempére ragasztott, penészesedő fóliában. Temperantia. Kevert, egységet képző vérmérséklet. – Testnedvek, mint személyiség-típusok? – Igen, talán… És itt, különféle folyadékok, illetve szándékok és adalékok által: sok minden(ki) feloldódhat(na)…

Ám, mindinkább, csupán az ideiglenes összefolyás adatik meg, kiábrándult, elfojtásokkal teli összefolyások ezek, alkalmi édesítőkkel és hosszan tartó keserűkkel…

Önuralom. Ön-ura-lom… Aura-fröccs, ön-u-ra-lom…

*

Intermezzo:

A mai ember valódi gyermeke: a gondja. Szinte észrevétlenül fogant meg benne,

és folytonosan hordozza, de kihordani, feloldható gondolattá tenni képtelen… – Suttogja egy tévébemondó (illetve egy tévéből kimondó) nő: reklám helyett…

Hej, kandida, kan duda, miért nőttél agyamba? – Próbálja foltozgatni a szöveg-szövet megbomlását, visszapofozgatni az elvonatkoztatások ritmikáját a leíró.

Morbita varnyog, szmog nyenyeg, metaorsó tekereg…

Phalangealis ráng, remeg, artrosisos, kérges ízület…

Élet! – A betegségektől, a folytonos csontgyulladástól, a gyilkos kristályok sav-marásától, a csonthártyákban munkálkodó parázstól, ördögi lábfej-kalapácstól, Achilles-ín fűrésztől, belső szögecses-satutól, üvegszilánkos gyomor-gömbhaltól… szenvedő férfi: most szeretne ismét élni, most élni szeretne ismét! – Ahogyan az efféle állapotokban ez lenni szokott. Többnyire. Mármint a „visszatérés” vágya. Az ismét-élés folyamatának bizarr óhajtása…

Távlatok? Jelen-jövő-jelen? – Talán így: Természet! Kozmomikroneszek. Hormononszenszek. Univerziasztrálverem. Hidroszenzibillió sejtelem. Mordmorajgátszakadás. Tenger-ár és Űrgyomor-nász. Állatnövény metamorf-társ. Kavicsnyelvnedvsimanyalat. Szélfolyammélyörvényfonat. Levélvérérérsimogat.

Éjkék kéjkéz álmot mutat…

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.