Tintamező – Tóth Dominika versei a Debütben
Tintamező
Tóth Dominika versei a Debütben
cím nélküli szerelem
azt hittem hiányzol,
de rájöttem, hogy még
nem reggeliztem,
és számban emléked
nyomorúságos íze van.
azt hittem szeretlek,
de csak a romantikus
filmek émelyítő
áradata vágott pofán.
azt is hittem,
hogy velem maradsz,
a sok érzéstől majdnem
kómába estem, de végül
megvetésem adta rád a
felejtés közömbös kabátját.
de rájöttem, hogy még
nem reggeliztem,
és számban emléked
nyomorúságos íze van.
azt hittem szeretlek,
de csak a romantikus
filmek émelyítő
áradata vágott pofán.
azt is hittem,
hogy velem maradsz,
a sok érzéstől majdnem
kómába estem, de végül
megvetésem adta rád a
felejtés közömbös kabátját.
árulásod
pihenj még
takaróm szélén,
míg betöröm
házunk utolsó
ablakát, míg
végigfektetem
lelked azon a
dohos zongorán.
takaróm szélén,
míg betöröm
házunk utolsó
ablakát, míg
végigfektetem
lelked azon a
dohos zongorán.
fáradt vagyok
és gyűlölöm,
hogy egyedül
ülök a küszöbön,
és gyűlölöm,
hogy egyedül
ülök a küszöbön,
mint törött ékszer,
amiből hiányzik
a csillogás.
pihenj még
kicsit, csak míg
összerakom
a rendet és
dobozba teszlek,
míg nem érzem,
hogy kerülget
a sírás. addig pihenj,
míg megszárad
szememben a tegnap,
hogy soha ne lássa
árulásod térden
amiből hiányzik
a csillogás.
pihenj még
kicsit, csak míg
összerakom
a rendet és
dobozba teszlek,
míg nem érzem,
hogy kerülget
a sírás. addig pihenj,
míg megszárad
szememben a tegnap,
hogy soha ne lássa
árulásod térden
halkuló érverésem.
látlak
most már látlak.
nem úgy, mint
zsákmányra
leső vadat,
olvadó gleccser
vagy napsütötte
álmok között.
nem úgy, mint
zsákmányra
leső vadat,
olvadó gleccser
vagy napsütötte
álmok között.
most már látlak.
nem úgy, mint
monoton fájdalmat,
festmény vagy, az
idő színesre mosott.
csukott szemmel
is látlak, tisztán
és ezüstösen, mint
az első havat, mert
a világot hordozod
itt. idebent.
is látlak, tisztán
és ezüstösen, mint
az első havat, mert
a világot hordozod
itt. idebent.
tintamező
árnyékom
árnyékodba
fonódva
találtam,
illat
voltál
a fák
ágain.
tintamezőn
ébredtünk,
és te
ringtál
a virágok
között,
kontúrt
kontúrt
rajzolva
ruhájuk
köré.
széttörtem
neked
a napot,
mire
mire
elengedted
a kezem,
körém
gyűltek
a pipacsok,
és betakarták
szemem.
azóta minden
pusztulással
kettőnket
jelképezem.
jelképezem.
zsebemben a világ
lekopott pillámról
a festék, éreztem,
milyen meztelen
a világ.
a festék, éreztem,
milyen meztelen
a világ.
még a virágok sem
akartak nyílni,
úgy utálták a
mesterkélt napot.
akartak nyílni,
úgy utálták a
mesterkélt napot.
szakadt volt a
farmerom és lógott
is kicsit, de a zsebébe
raktam mindent, ami
nem a léleknek való.
farmerom és lógott
is kicsit, de a zsebébe
raktam mindent, ami
nem a léleknek való.
egy független nő himnusza
takarítok a fejedben,
mióta elhagytalak,
gyengeelméjű vagy.
könyvet csinálok
megunt prédáid
szétdobált fejezeteiből.
mióta elhagytalak,
gyengeelméjű vagy.
könyvet csinálok
megunt prédáid
szétdobált fejezeteiből.
ráléptem az egódra,
nem akartam,
de mikor beléptem,
ott hevert a földön,
siratta leáldozásodat.
nem akartam,
de mikor beléptem,
ott hevert a földön,
siratta leáldozásodat.
leporoltam az üvegeket,
hogy tiszta környezetben
sajnáltathasd magad,
és hogy még jobban fájjon
hímsoviniszta természeted.
végül kivittelek a teraszra,
amit úgy szerettél,
hogy lásd mennyivel
gyönyörűbb lett
a világ nélküled.
amit úgy szerettél,
hogy lásd mennyivel
gyönyörűbb lett
a világ nélküled.
szétesünk
találkozunk
falat festünk
tükröt veszünk
lerészegedünk
dühöngünk
emlékezünk
virágot ültetünk
mielőtt szétesünk
pislogunk
rettegünk
hegyet mászunk
nevetünk
tévedünk
megsérülünk
szeretünk
mielőtt szétesünk
talán élünk is
mielőtt szétesünk
visszhang
sehol egy közös kép rólunk,
nehezen férünk meg egymás
mellett. de mostanában sokat
gondolok rád és arra, mennyire
szeretnék a közeledben lenni.
nehezen férünk meg egymás
mellett. de mostanában sokat
gondolok rád és arra, mennyire
szeretnék a közeledben lenni.
mintha egy olyan kocsiban ülnénk,
ami soha nem áll meg. mintha egy
olyan kottában laknánk, amit egész
éjszaka játszanak az aluljárókban.
vagy csak két visszhang találkozása.
marlboro
lakhatnál velem
egy tetőtéri szobában,
aminek a címét olyan
papírfecnire írjuk,
amit sose találunk meg.
lakhatnál velem,
valahol, úgy, hogy nem
tudod, miért feketék
a falak. én is lakhatnék
veled, mintha nem tudnám,
hogyan fut végig hátamon
a hangod két szál marlboro
után. el is költözhetnél,
ha olyan küszöbön hagysz,
ahol végre elfelejtelek.
egy tetőtéri szobában,
aminek a címét olyan
papírfecnire írjuk,
amit sose találunk meg.
lakhatnál velem,
valahol, úgy, hogy nem
tudod, miért feketék
a falak. én is lakhatnék
veled, mintha nem tudnám,
hogyan fut végig hátamon
a hangod két szál marlboro
után. el is költözhetnél,
ha olyan küszöbön hagysz,
ahol végre elfelejtelek.
mióta folyókat rajzolsz
tudod, békére találok
tudod, békére találok
a hangok között a fejemben.
mióta folyókat rajzolsz
körém, nem is halványodom.
mióta folyókat rajzolsz
körém, megtanultam úszni.
nem is halványodom,
ha szemedben lakhatom.
ha szemedben lakhatom,
békére találnak a hangok
a fejemben. folyókat rajzolok
köréd, megtanultál úszni.
köréd, megtanultál úszni.
azóta sem láttalak.
nyers hús
ha füst volnék, bordáid közé költöznék,
kiszorítva minden levegőt, hogy én legyek
az egyetlen, aki életben tud tartani. ha drog
volnék, vénádba kuporodnék, felhígítva véred,
hogy én legyek függőséged. de nem vagyok más
csak nyers hús, és elbaszott érzelmek halmaza,
ha melegségre vágysz, letolhatsz velem egy felest.
kiszorítva minden levegőt, hogy én legyek
az egyetlen, aki életben tud tartani. ha drog
volnék, vénádba kuporodnék, felhígítva véred,
hogy én legyek függőséged. de nem vagyok más
csak nyers hús, és elbaszott érzelmek halmaza,
ha melegségre vágysz, letolhatsz velem egy felest.
csak firka…
olvasom a szemed,
a gyűrött ágytakarót
olvasom kettőnk
között a távolságot
olvasom a reggelt,
a magányos kávét,
olvasom magam,
ahogy kihűl a testem
olvaslak,
mert a szavakban megtalállak.
1997. június 7-én születtem Nyíregyházán, jelenleg Beregszászon élek. Írással 11-12 éves korom óta foglalkozom, főleg lírai műfajokkal. Verseim az Együtt című folyóiratban jelentek meg.
