Titkos író a kalap alatt
Titkos író a kalap alatt
Varga Melinda verses beszámolója a titokzatos Centauri kolozsvári estjéről
Megemeli lábad a köd, orrodat csípi a benzingőz, a füst,
lázrózsák ülnek homlokodra, koponyádban billió apró kobold dobol,
a tél első náthája foga között, mint a szerelmet, viszi a kedved,
a város a buszablakon át akár egy sci-fi,
sapkás űrlények tátongó orrlyukú torz téli tájban összefagyva,
szürreális festmény sok fakó árnyalattal ez a január.
Néhány éve, amikor először a Centauri nevet hallottad,
azt hitted, valamelyik szerkesztőtársad vicceli meg az olvasókat,
milyen jó hecc, egy álnév mögül nagyobbakat lőhet mindig az ember,
és legalább nem kérdezik meg tőle, önéletrajzi-e a corpus.
Aztán rájöttél, a titokzatos Centauri valaki más,
de mögötte közismert író lapul,
bizonyára hölgy,
ennyi turpisság férfielmében aligha fér el.
A Jákob botja és a Jégvágó szerzője
most a Bulgakovba látogat, az Álljunk meg egy szóra-estre,
nincs az a nátha, gégemaró kór, ami ágyhoz kötne,
megállítana, hogy lásd saját szemeddel a jó tollú titokzatos lényt.
Egyesek Csehy Zoltánra tippelnek, de ezt te nem hiszed,
mert akkor poéta volna, kizárt, ne bújt volna elő belőle a költő.
A személyét csupa sejtelem fedi,
a cigarettázó közönség a kocsma előtt azt fejtegeti,
ha nem szabad lefotózni a szerzőt, és nem mutatja meg arcát,
akkor háttal fog felolvasni, amikor bejön, tán leoltják a villanyt?
Aztán megpillantasz a pultnál
egy nagy karimájú, krémszínű kalapot,
alóla félprofilból egy negyvenes férfi mosolyog ki,
ez csakis ő lehet,
tehát akkor mégsem annyira titkolózó,
hogy ne mutassa meg senkinek arcát,
csupán a fotográfusokat nem kedveli.
Kellemes, nyitott szellem,
László Nonónak könnyű a dolga,
csak úgy ömlik Centauriból a szó,
a filozófiától a szirti sasokon és szakbarbár bölcsészeken át
a kutyák etimológiájáig csupa érdekes infóval gazdagodik a nép.
Huszonöt évig az asztalfiának írt,
kritikai visszajelzés nélkül, önmagának csupán,
de sosem érezte magát egyedül,
publikálás nélkül is író az író,
az írás aktus, az irodalom pedig funkcionális,
célja van, akárcsak a természettudományoknak.
Centauri biológus is, és foglalkoztatja a csillagászat,
polgári nevén tudományos munkákat publikált.
Ha néhány író ritka madárfajokat mentene meg,
kevesebb rossz könyv születne,
a természet mennyivel jobban járna,
mi tagadás, az olvasók is nyernének vele.
Végre egy őszinte író, aki nem kerülgeti a forró kását,
a tabukat, álságos dolgokat nem kedveli,
az irodalmár-sörözés kapcsolatépítési célból nem kenyere.
Rövid ideje a közösségi oldalon profillal rendelkezik,
közzéteszi, hol jár, mit publikál, olvas-e föl épp valahol,
de a profilképe tulajdonképpen félprofil,
az amerikai westernfilmekre emlékeztető kalap amolyan brand.
Neve nem álnév, írói név,
egyik hősétől kölcsönözte a Fonó című regényből.
Tudat alatt együtt él a szereplőivel,
ilyenkor oda utazhat időben és térben, ahová csak akar,
az utazás valóságban is szenvedélye,
33 éves koráig kétszer járta körbe a Földet,
gyerekkorában majdnem levágták a lábát,
ha ez megesne valaha vele, bekenné csónaklakkal,
őrizné, mint relikviát.
Néhány kritikusa szerint ő a magyar író,
aki amerikai regényeket ír.
Kamaszkorában verselt is, de rosszul.
Sok tini meg sem várja, kihűljön a szerelem,
verse máris valamelyik szerkesztőség postaládájában landol,
ő hosszú ideig nem óhajtotta ezt a fajta nyilvánosságot.
Visszajelzés hiányában nem volt hogy észrevennie típushibáit,
úgy hiszi, a szerkesztőnek legalább
olyan nehéz a dolga, mint az írónak.
A virtuális világról nincs túl jó véleménnyel,
mert az interneten zsigeri indulatból írogat mindenki,
a minősítés csak minősítést szülhet.
És a szabadság, amelyet olyan sokan járjunk körül
versben, prózában egyaránt?
Sors, döntés, szabadság – emberi lét,
tömören így állnak össze a dolgok.
Tulajdonképpen az ember tévesen
mondja magát szabadnak,
hiszen mindenről döntenie kell,
de ez nem mindig a szabadság maga.
Míg egy szirti sasnak minden rendelkezésére
áll az életben maradáshoz,
az ember kényszerhelyzetben van,
ő az egyetlen faj, amely nem tudja dolgát, hezitál.
A halálra kamaszkora óta gondol, és nem ijeszti meg egyáltalán,
az emlékek megvalósult tervekből lesznek,
az ember sorsa egy üres lap,
kérdés, mit húzunk ki az adott bakancslistáról,
és mit engedünk be oda.
A titokzatos vendég bakancslistáján szerepel,
hogy tovább éljen, mint Jack London.
Reméljük, sok regény és novella
lapul még abban az asztalfiókban kidolgozásra várva,
és a legújabb könyvvel Kolozsvárra látogat először.
Kolozsvárt egy képzeletbeli tenger öleli körbe,
Centauri körbehajózhatja, osztrigákkal is kereskedhet akár,
hisz Karácsonyi Zsolt is megírta, Erdélyország egy félsziget,
mi több, maga a Krím,
ahol szívesen látják az ilyen szabad szellemű hajósokat.
