Esterházy-éjszaka
Esterházy Péter egy éve nincs velünk. A PIM nyári fesztiváljának zárónapján a kerti színpadon írók és költők olvasták fel a Márk-változatot, miközben a Károlyi-palota kertjében a színes reflektorok alatt együtt lélegzett a közönség.
Épp egy éve gyűltünk itt össze, gyertyák égtek a Károlyi-palota kapujában, rengeteg mécses, nappali világosság világlott. A benti termekből kiszűrődött a felolvasás, pontosabban hangszórók közvetítették a hangot, még az utcára is – sorban léptek a felolvasók a mikrofonhoz, hogy Esterházyért virrasszanak. Most, egy év múlva a PIM nyári fesztiváljának zárónapján a kertben felállított színpad előtti tér az utolsó székig is megtelik hallgatósággal, a mikrofonnál pedig húsz jeles író-költő olvas fel egy-egy részletet az Egyszerű történet vessző száz oldal – Márk változatból.
Ahogy telik az idő, és teljesen besötétedik, a színes reflektorok előtt éji bogarak kezdenek táncba, egyre több és több kering, majd a szomszédban elterülő Károlyi-kert játszóterén is elcsitul a zsivaj, és a hosszúkás jegenyék lombjának hegye elvész valahol a sötétbe boruló felhők között. Az írók olvasnak – van, aki csak hangfelvételről odavarázsolva –, a cimbalomnál Lukács Miklós felel olykor zenével a szavakra, az egyszerű történetben nagymama Istenről mesél, aki mindenütt ott van, akihez a hegytetőkön állva közelebb kerül az ember, akiből talán több is van, három, négy, vagy talán mindannyiunknak van egy külön istene.
Szabó T. Anna
„A nagymama ritkán mosolyog. Fejéből nem indulnak sugarak. Ellenkezőleg, mintha elnyelte volna a fényt, a ráncai, azok nyelték el. Váratlanul jött, ment. Egyszer csak ott ül az ágyamnál, és Istenről beszél. Úgy, mintha a szomszédról mesélne. Vagy a süketnéma postásról, a Gerzson bácsiról.”
Bartis Attila
„Kora reggel semmi sincsen, csupán a kora reggel. Óvatosan, halálos csöndben öltöznek a szüleim, mint a tolvajok, hiába, mindig fölébredek. Sötétben öltözni, ez milyen nevetséges. A sötétben is lehet látni őket, a sötétnél is sötétebbeket. Nem jó így látni őket, nem akarom. A szobát szagolom, kell is, olyan.”
Boldizsár Ildikó
„Röpülni, szívem, röpülni. Úgy mondja, mintha szerelmes volna. A barna a hegy. Magyarországon is van barna, nem sötétbarna, de mégis. A hegy csúcsán se vagyok közelebb az Istenhez. Ha mindenütt ott van.”
Szaniszló Judit, G. István László, Hevesi Judit, Krusovszky Dénes
„Beesteledett, apám a kocsmában, anyám Róza nénivel a bazsarózsa körül. Beront a bátyám, bokáján a madzag, akár egy bilincs. Tombol. Mintha módszeresen föl akarná számolni a szobát. Tör-zúz. Zihálva megtorpan, derűsen körbepillant a pusztításon. Kérdő, ijedt pillantásomra mondja: Hogy mit csinálok? Attól tartok, te pöcs, attól tartok, imádkozom.”
Lukács Miklós
„Ahogy apám kilép a szürke szobából a szürke konyhába, az Ágoston kulák így szól: Egy stampedlivel, doktor úr? Évekig ez volt a nap első mondata, amelyet hallottam. Ez a mondat, amelyet legtöbbször hallottam életemben, egy stampedlivel, doktor úr? Ez is fog valószínűleg maradni. Vajon hány mondat van összesen a világon?, ezt szívesen megkérdezném valakitől. Beleértve az Istent is. Hány mondatot tetszett teremteni? Pedig a mondatot nem is Isten teremti, hanem az ember. Ettől persze még tudhatná.”
Nádasdy Ádám
„Kezdetben vala az anyámat is megkínálták, amikor a konyhába lépett. Előtte végigsimít a ruháján, sóhajt egy nagyot, hallom, mintha színpadra lépne. Most ő a színésznő. Színpadra lép, idegenbe, nem valóságosba. Semmi nem valóságos itt. Ez nem igaz. A bátyám meg én valóságosak vagyunk, a szüleink kevésbé. A budi is valóságos, a büdös is. A stampedli is. Az is büdös.”
Krusovszky Dénes
„Mint egy megáradt folyó, jön a marhacsorda. Zúdul, mondja a bátyám. Egyszer ott maradtam az út közepén. Csak álltam. Nem tudtam, hogy félni kell. A tehenek szépen kikerültek, mintha vigyáztak volna rám. Csak a szemüket láttam. Szemet nézni érdekes, mintha a nézést nézném. Anyám bénultan sikoltozott a kapuban. Amikor végre üres lett az utca, odaugrott hozzám, mint egy felnőtthöz, és két kézzel ütött-csépelt, amíg bírt.”
Erdős Virág
„Örülök, hogy megszülettem. Ezt szívesen elmondanám a bátyámnak. Ő meg az írásnak örül. Hogy ő akkor is írna, ha nem született volna meg. Nála a füzete, mindig ír. Kint a földeken is. Meg van kötve, mint egy kutya, és ír. Mindent leír. Ő mondta. Csak a minden érdekes.”
Garaczi László
„A bátyám írja a történetet. Lehet, hogy ezt nem volna szabad. Még a végén az Isten is szó lesz. Egy a szavak közül. Mint a vala. Nem tetszik ez nekem. Lehet, persze, hogy nincs más út. Csak az mond el egy történetet – nem tudom.”
Szijj Ferenc, Darvasi László
„Isten titokzatossága nem olyan, mint egy kabát, amelyet fölvesz, levesz. A titok bele van zárva az Istenbe. Még ez se jó. A titok is az Isten. Vagyis titok nélkül nincs Isten. Ideérve mindig megrándul a nagymama arca, tudom, a fiára gondol, és látom a göcsörtös kezét, ahogy ökölbe feszül. Nem szívesen lennék ekkor az Isten helyében.”
Az esten felolvasó írók és költők:
Szabó T. Anna
Dragomán György
Szvoren Edina
Bartis Attila
Boldizsár Ildikó
Spiró György
Kántor Péter
Nádasdy Ádám
Bán Zsófia
Bencsik Orsolya (hangfelvételről)
Szaniszló Judit
G. István László
Hevesi Judit
Krusovszky Dénes
Erdős Virág
Kiss Tibor Noé (hangfelvételről)
Garaczi László
Totth Benedek
Turi Tímea
Szijj Ferenc
Darvasi László
Szöveg és fotók: Laik Eszter
További képek a galériában!
