Szabadság és merészség

Idén először volt a Hajdúböszörményi Írótáborban rajz- és grafikaműhely, ahol a fiatal, zömében középiskolás táborlakók többek között az illusztrációkészítés fortélyait sajátították el – Kiss Júlia villáminterjúja Szabó Ilona műhelyvezetővel a kortárs irodalom és képzőművészet kapcsolatáról, a tábori munkáról.

Szabadság és merészség

Hogyan, milyen szempontok szerint készültél fel a tábori műhelymunkára?

Be kell vallanom, borzasztóan izgultam, hiszen első alkalommal kaptam ilyen jellegű felkérést, és bár foglalkozom magántanulókkal, az egyéni munka egészen más felkészülést igényel, mint az a típusú csoportmunka, amelyet a VI. Hajdúböszörményi Írótáborban végeztünk. Minden esetben a tökéletességre törekszem, akár tervezőgrafikai, akár művészeti tevékenységről legyen szó, így a szóban forgó felkéréshez is hasonlóan álltam hozzá. A július 11–15. közötti időszak előtti három hétben nagyon masszívan ráhangolódtam a feladatra, sőt, már a januári hónapban történő felkérést követően lendületesen készítettem jegyzeteimet a füzetembe, és pontosan emlékszem, hogy elsőként a szabad szót vetettem papírra. Képzőművészeti végzettségem van, magam is a Nyíregyházi Főiskola Bölcsészettudományi és Művészeti Karának a képi ábrázolás és festészeti szakán tanultam, előző iskoláim is főként művészeti képzettséget nyújtottak, így rengeteg művésztáborban, művésztelepen és tanulmányi úton vettem részt. Mind közül azokat éreztem a legsikeresebbnek és hozzám közelállóknak, ahol tanáraim szabad teret biztosítottak a kibontakozásra. Munkám során az egyéni, kreatív stílusra figyeltek.

Szerintem a művészember leginkább a kötetlen témákban tud kiteljesedni, pozitív tapasztalataim pedig arra sarkalltak, hogy tanáraimhoz hasonlóan én is szabad kezet adjak a táborba érkező fiataloknak.

Mivel egy irodalmi táborról van szó, mindenképpen fontosnak tartottam beépíteni az irodalom témáját, ezért vagy saját, vagy pedig közös kedvenc műveinkhez készítettünk illusztrációkat, de a dallammal való találkozás sem maradt el, alkotás közben többen zenét hallgattak.

A táborlakók inkább saját műveiket részesítették előnyben?  

Jobbára saját műveket kaptam. Az első órát egymás megismerésére szántuk, én is bemutatkoztam a táborlakóknak, mindenki mesélt önmagáról egy keveset, ezután osztottam meg a csoporttal előzetes elképzeléseimet, és mutattam be a választott témát, tehát a saját vagy az általuk választott szövegek illusztrálásának ötletét. Természetesen arra is rákérdeztem, hogy ki milyen eszközt hozott magával a táborba, mert ennek tudatában szerettem volna elkezdeni a közös tevékenységet, de mindvégig tudtam, hogy együtt minden bökkenőt sikerül kiküszöbölni. Rajz- és grafikaszeminárium még nem volt a Hajdúböszörményi Írótábor történetében, ezért az első találkozáskor úgy láttam, egy kicsit meg voltak szeppenve a csoport tagjai, de azt gondolom, hogy az óra második feléhez eljutva már mindannyian feloldódtunk.

A közös foglalkozások során mennyire tudott kiteljesedni a szabadságérzet?

A tábor második napjának reggelén már neki is láttunk a munkának, és én azt kértem a fiataloktól, hogy mihamarabb küldjék el nekem azokat a verseket, amelyekkel dolgozni szeretnének. József Attilát, Ady Endrét, valamint a kortárs verseket jómagam is nagyon szeretem. Ám amikor elolvastam a hozzám eljutott tizenhét szöveget – hiszen ennyien dolgoztunk idén együtt –, megdöbbentem, hogy ennyire fiatalon ilyen intenzív, mély gondolatokat írnak le. Feltételezhető, hogy a csoportom pályakezdő tagjai – akár minden művész – nagyon kritikusan viszonyulnak saját szövegeikhez, de ennek ellenére mégis megosztották velem alkotásaikat, ami jelzésértékkel bír.

A csoport tagjai elégedettek voltak a tábori műhelymunka során folyamatosan alakuló műalkotásaikkal? Az alkotási folyamat különböző szakaszait hogyan értékelnéd?

Kezdetben rendkívül félénkek voltak a táborlakók. Igyekeztem ezt a falat lebontani, és érzékeltetni, közvetlen személyiség vagyok, a szabadság és önállóság gondolatát próbáltam közvetíteni. Sosem tiltakoztam a bátor, elvetemült ötletek ellen, amelyeket szerencsére a VI. Hajdúböszörményi Írótábor során sem nélkülöztem. A félénkség korlátját – melyet nagy valószínűséggel az ismeretlen hely, az új emberekkel találkozás váltott ki – fel szerettem volna számolni. Én is voltam ilyen jellegű művésztáborokban, ezért fontosnak tartottam, hogy könnyebbé tegyem az új körülményekkel való ismerkedést.

Azt tapasztaltam, hogy a csütörtöki, de főként a pénteki nap során már teljes mértékben megszűnt a bizonytalanság képzete. Mindvégig lehetett érezni a folyamat soron következő szakaszait, a bátortalanság fokozatosan vált köddé. Érdekes, hogy pénteken már fél órával többet maradtunk abban a teremben, amelyben egész hét során kooperáltunk, elismerő szavakkal, sőt, búcsúajándékokkal leptek meg a táborbeliek, ami értelemszerűen nagyon jól érintett, mintegy visszaigazolást kaptam. A tevékenység kezdeti fázisaiban felmerülő félénkség mindenképpen egy érdekes tapasztalat volt számomra. 

Az elmúlt öt napban közel kerültek egymáshoz a különböző szemináriumokon részt vevők és műhelyvezetők, szoros barátságok alakultak ki. A díjak odaítélése mennyire volt nehéz számodra, hogyan tudtál megküzdeni azzal a feladattal, hogy díjazottat kellett választanod a rajz- és grafikacsoportod tagjai közül, illetve hogy értékelned kellett a vizsgadarabokat?

Mivel minden órán ott sürögtem-forogtam az „írópalántáim” között, lehetőségem volt arra, hogy az alkotás egész folyamatát végigkísérjem. Láttam a fejlődés menetét, a zárónapon bemutatott tizenhét végleges munka pedig annak eredményét, csúcsát ábrázolja. Hasznos tapasztalat volt számomra, hogy az önálló munka és a korrektúra során jó irányba tudtam vinni a grafikákat. Kiváló alkotások születtek, hasonló munkákat a kortárs tervezőgrafikában lehet látni, bátran ki merem jelenteni, mindenkinek a maximumot sikerült kihoznia önmagából, a későbbiekben megjelenő kötetekhez saját illusztrációt is tervezhetnek a már-már polihisztor táborlakóim.  

Mint az idei tábor rajz- és grafikaszeminárium vezetőjének milyen terveid vannak a VII. Hajdúböszörményi Írótáborral kapcsolatban?

Digitális grafikával foglalkozom, tervezőgrafikát továbbképzésen és magánúton is tanulok, ezért én a továbbiakban ezt a vonulatot próbálnám beépíteni a hajdúböszörményi foglalkozásokba. Többször is beszélgettünk erről az irányzatról, hihetetlenül sok önálló kezdeményezéssel is találkoztam a diákok részéről, de azt is fontosnak tartom, hogy valamilyen úton-módon mindannyian kötődünk a zenéhez. Nem ismerem a jövő útjait, de a VII. Hajdúböszörményi Írótábor programjaként a CD-borítótervezés programját vetettem fel, amely során a hagyományos tervezés mellett már a digitális tervezés szempontjait is érvényesíteném. Nyilván, hogy ez az elképzelés egy hosszabb távú előretekintést igényel. Ez már nagyon a jövő zenéje, de én digitális rajztáblával dolgozom, amit nagyon szívesen alkalmaznék a jövőbeli tevékenységek során.

Kérdezett: Kiss Júlia

A grafikák a táborlakók munkái