Rejtett betűk – Kemény Gabriella versei
Rejtett betűk
Kemény Gabriella versei
Házasok
Azt hiszed, nem értem. Pedig láttam
én is a lépcsőház alján hagyott tükröt.
Valahányszor elmész mellette,
megijedsz, nem vagy egyedül;
én is a lépcsőház alján hagyott tükröt.
Valahányszor elmész mellette,
megijedsz, nem vagy egyedül;
aztán még jobban megrémülsz,
mert igazából egyedül vagy.
Azt hiszed, nem tudom, vasalás
közben leégetted az ujjbegyedről a köröket,
és most vizes hajjal sírsz
odabent, hogy ne hallja senki;
de hiába próbálkozol, hangosabb
vagy a hajszárítónál. Tizenöt percet
engedsz meg magadnak; amikor letelt,
kikapcsolod a zúgást.
mert igazából egyedül vagy.
Azt hiszed, nem tudom, vasalás
közben leégetted az ujjbegyedről a köröket,
és most vizes hajjal sírsz
odabent, hogy ne hallja senki;
de hiába próbálkozol, hangosabb
vagy a hajszárítónál. Tizenöt percet
engedsz meg magadnak; amikor letelt,
kikapcsolod a zúgást.
Kimész a konyhába, szipogva elmosogatod
a kávéscsészét, az ajkai után maradt
barnás foltokat, majd ebédet főzöl,
akkor is, ha a gyerekek nem jönnek haza.
Megterítesz neki,
a kávéscsészét, az ajkai után maradt
barnás foltokat, majd ebédet főzöl,
akkor is, ha a gyerekek nem jönnek haza.
Megterítesz neki,
hallgatod a csámcsogását, bort töltesz.
Udvarias leszel. Értelek, és hidd el,
ez semmin se változtat.
Udvarias leszel. Értelek, és hidd el,
ez semmin se változtat.
Mátrix
Először gondolok rád, mióta vége.
Másodszorra már az emlékezés
játszódik majd le bennem, aztán az
emlékezésre való emlékezés és
így tovább: a kép egyre fakul,
amíg olyanná nem válik, mint a
kifogyó patron utolsó
nyomai a gépből kiúszó papíron.
Tehát el foglak felejteni, csak újra
és újra gondolnom kell rád
– az agy bűvészmutatványainak
pillanatnyi labirintusából indulva,
mindig visszafelé. A képeket
már töröltem az asztalról:
nincs más hátra, mint kivárni,
hogy ne termelődjön
több öröm a hatásodra,
és a boldogságérzetért felelős
hormonok lebomolhassanak végre.
Second Star to the Right
Régen volt olyan UV lámpás
tollam, amivel láthatatlanul
lehetett írni, az ágyam felett
sok volt a „rejtett betű, plusz
betű” jellegű felejtenivaló,
csakhogy ez nem volt elég.
Felkáromkodtam a falra az
új szavakat, amiket akkor még
csak suttogva mertem kimondani,
és féltem, észreveszik így is.
Aztán megpusziltam egy fiút, mert a
gyűjtőalbuma tele volt
világítós matricákkal, és azt
akartam, nekem adja őket.
Persze haragudott, úgyhogy
egy életre megjegyeztem,
a játékaimnak lelke van.
tollam, amivel láthatatlanul
lehetett írni, az ágyam felett
sok volt a „rejtett betű, plusz
betű” jellegű felejtenivaló,
csakhogy ez nem volt elég.
Felkáromkodtam a falra az
új szavakat, amiket akkor még
csak suttogva mertem kimondani,
és féltem, észreveszik így is.
Aztán megpusziltam egy fiút, mert a
gyűjtőalbuma tele volt
világítós matricákkal, és azt
akartam, nekem adja őket.
Persze haragudott, úgyhogy
egy életre megjegyeztem,
a játékaimnak lelke van.
Mégsem gondoltam volna, ennyi év után
a macim úgy néz majd rám,
mintha meg akarna ölni
mintha meg akarna ölni
– azt hiszem, ideje elköltöznöm.
„az holnapra csúnya lesz”
mélyhűtőben tartotta a poharakat,
fehérek lettek a párától.
engem meg addig szorított,
amíg elő nem jött az összes
hiányzó szín.
öltözők néma foltjai
mesélnek arról, hogy a lányok
milyen kegyetlenek tudnak lenni
egymással,
úgy néznek rád, mintha velük
nem történt volna meg.
gyűlöljük egymást
a tornateremben
és tudjuk, hogy úgyis az
elmúlt viszonyok hiányoznak,
amikor éppen
nincs kihez imádkozni
engem meg addig szorított,
amíg elő nem jött az összes
hiányzó szín.
öltözők néma foltjai
mesélnek arról, hogy a lányok
milyen kegyetlenek tudnak lenni
egymással,
úgy néznek rád, mintha velük
nem történt volna meg.
gyűlöljük egymást
a tornateremben
és tudjuk, hogy úgyis az
elmúlt viszonyok hiányoznak,
amikor éppen
nincs kihez imádkozni
