Ugrás a tartalomra

.

Arany kortárs hangon – Lackfi János verse

 
Arany kortárs hangon
 
Az Irodalmi Jelen Arany János verseinek továbbgondolására kérte fel a lap néhány szerzőjét. Elsőként Lackfi János költeményét ajánljuk olvasóink figyelmébe.
 
http://www.irodalmijelen.hu/sites/default/files/janosvsjanos_0.jpg
 
 
Lackfi János
Óvatos duhaj
 
Ország-világot bejártam,
Csak nem kopott le a lábam,
Mert batáron:
Suzukin, nem Jaguáron.
 
Láttam popsik alatt Lexust,
Cifra virtust, úri nexust,
De kiszálltam,
Kapum én nyitom, nem áram.
 
Ki a zakóm végigmérte,
Hányszor férnék a zsebébe,
Vigyorogtam:
Témának fejembe dobtam.
 
Nem ugrottam le kötélen,
Nem élveztem, hogyha féltem,
A magasban
Járjon kecske, az is lassan.
 
Elmerültem alkoholban,
Partra úsztam, nem is holtan,
Cigarettám
Már letettem, az meg tett rám.
 
Díjjal megdobtak? Elkaptam!
Somolygok, míg fotó kattan,
Megy a bolt is,
Engem olvas még a holt is.
 
Elég, ha az élő olvas...
Betömik fogam, ha odvas,
Ennem is van,
Na meg wifim, vígan hussan.
 
Lótás-futás több a soknál,
Nyelvem néha földig lóg már.
Majd a sírba
Úgy tesznek, beszélve, írva.
 
Az életem leányálom,
Lengek szöszke semmi-szálon,
S nem szakad, na!
Trükközni is tudok rajta...
 
Nem mondom, hogy van nyugalmam,
Hat gyerek lóg a nyakamban...
De ha bírom?
Dili, melyről van papírom.
 
Van teraszom, cserépkályhám,
Saját vizem, benne bálnám...
Vicc volt, régi,
Három unokám megérti.
 
Egy asszonyom ezer-asszony,
Álmomban is vele alszom,
Vérünk lobban:
Vakul a pók a sarokban.
 
Kéne mustármagnyi béke,
Többet bambulni az égre
Függőágyon
(Fecske-cikkcakk ollózik csak),
Nyúlna lelkem, mint a nájlon.
 
 
Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.