Addig megmarad – Farkas Wellmann Éva verse
Fotó: Dávid Botond
Addig megmarad
Farkas Wellmann Éva verse
De addig megmarad a szeretet.
Hitről, reményről már nem is beszélve.
Ameddig szó a szóhoz ér,
levegővétel a levegőhöz.
Ameddig megszólalni ér.
Ameddig gyökér ér a tőhöz.
Az egész míg a teljeshez tartozik,
ameddig lehet bár emlegetni,
amíg a nyomakodó télhez,
egy majdan készülő fotográfiához
illik az arcod.
Ameddig a test szétosztható,
míg pengetője lehetsz a zengő ércnek,
míg megmaradhatsz szilánknak, töredéknek.
Eltűrőnek csak, tükörhomályban.
Valami kétségkívül megmarad.
(Kételkedőknek: nem a legnagyobb?)
A végek végéig kitapossuk egymásból.
De addig – vagy valameddig –
valami feltétlen megmarad.
Sóban, ecetben, nátrium-benzoátban,
legvégül formalinban.
