Ugrás a tartalomra

 

A szél kifújta belőlünk az emberséget – Marton-Ady Edina versei

márton -ady edina  
 
A szél kifújta belőlünk az emberséget
Marton-Ady Edina versei
 
Félhét-napló
 
Hétfő
 
halántékdobolás,
tapintható a lüktetés,
pulzáló félelem tarkód mögött,
a vánkoson, párna gödrében
anyám illata.
A sötétség hígított rémvalóság.
 
 
Kedd
 
gömbölyödik a fájdalom
nyaktörzsbe, izomba bújt,
a test rendetlen, torz halom csupán,
árnyékát indul megkeresni.
A fény sűrített állóképfolyam
 
 
Szerda
 
hangyák zsibongó lábai, gondolatok,
anyám rámköszönt álmomban,
ujjai arcra fordították a teáscsészét.
A felhő sűrűsége ma enyém.
 
 
Csütörtök
 
egyedül fekszem a párnán,
álmom bronzszínű
kőhalom
A szél kifújta belőlünk az emberséget.
 
 
Ébredés
 
a lányok párban járnak
mondja a népi fáma,
én egyedül érkezem
hozzád,
dühöm meztelen,
a fekete kalapot viselem.
hideg melleim közt
elfolyt eső,
pupillád dinnye, éjmagos,
hangod kénes gázláng csupán,
vánszorgó létfosszíliák vagyunk mind
hajszálvékony pókfonálon.
 
 
Szeretlek
 
Busszal utaztunk a határra.
A hajnal akár egy serdülő,
lusta kamasz.
Nyújtózott a táj,
nyurga végtagjai a fénynek
fölém hajoltak, kértek,
mint te,
mikor ajkaim mézíze izgat.
Hátulról forraló lélegzeted,
babahaj, lebbenő szegfűszeg illat,
vízgőzből írod ki
nevünk elkevert betűit.
 
 
 
 
 
 
 
 
Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.