Az Irodalmi Jelen újraindítja A hónap alkotója című rovatát, amelyben olyan jelentékeny költők, írók és irodalomtörténészek publikálták írásaikat, mint Márton László, Orbán János Dénes, Böszörményi Zoltán, Térey János, Temesi Ferenc, Sátha Attila,  Turczi István, Szilasi László, Garaczi László, Kukorelly Endre, Tőzsér Árpád, Vesztergom Andrea, Sós Dóra Gabriella, Jónás Tamás, Hegedűs Gyöngyi, a néhai Fodor Ákos és még sokan mások.

A rovatot egykori kollégánk, Mányoki Endre gondozta, az ő javaslatára indult el 2012 novemberében és 2015 áprilisáig működött, s mindvégig tematikai, műfaji változatosság, izgalmas szerzőgárda jellemezte.

Az újraindítással picit másképpen, ugyanakkor a hagyományos struktúrához is igazodva élesztjük fel ezt a nagyszabású kezdeményezést, bevonva a legfiatalabb költő-írónemzedéket is. Egy hónapon át a felkért szerzők kiemelt publikációs felületet kapnak az Irodalmi Jelen  online felületén, illetve a nyomtatott folyóiratban.

A művek mellett interjú készül az alkotókkal, a publikált alkotásokkal kapcsolatban pedig kritikai vagy másféle műfajú reflexiót és kisfilmet jelentetünk meg.

 

A szerelem után talán a gyermek érkezése, a születés öröme az egyik leginspiratívabb költészeti téma, ha érzelmek megjelenítéséről versel a költő. Nem véletlen, megannyi költő-szülő jól vagy kevésbé átütő sikerrel kísérletezik gyermekversekkel. A költemények szóhasználatát, fura, bizarr képzettársításait gyermekétől ’kölcsönözi’, a költő nem más, mint közvetítő, jegyző, a gyermek és a felnőtt világa közötti átjárhatóság megteremtője.

A kisgyermek már önmagában egy vers, alkotás a javából, minden versek verse.

Rónai-Balázs Zoltán nem gügyögő rímeket, agyonhasznált szófordulatokat és költői képeket fabrikál, hanem merész kísérletbe fog, a kis múzsához, Botondkához ’felnőtt’ verseket ír.

Apa–fiú árnyalt viszonya bontakozik ki belőlük, s bár a művek nagyon is személyesek, már-már lírai naplók, mi olvasók mégsem érezzük úgy, hogy hívatlan vendégek lennénk, az érzelmi kitárulkozás nem válik túl intimmé, naplószerűvé, ezért tudunk kapcsolódni hozzá.

Rónai kisfiának mesél a világ apróbb és számottevő dolgairól, nagyszülőkről, Budapest ismert tereiről, utcáiról, rózsákhoz hasonlító hajléktalanokról, az idő múlásáról, születésről és halálról.

A versek annyira élénken pulzálnak, olyan élethűek, hogy az olvasó könnyen el tudja képzelni a csillogó babatekintetet, a kíváncsi, kúszó-mászó lényt, avagy a kisfőnököt, aki kiköveteli magának a figyelmet, az ölelést, a mókát és a játékot.

Az alkotó verseit azok is szívesen lapozzák fel, akiknek nincs gyermekük, a költemények eszenciája, szómágiájának alapja ugyanis nem más, mint a szeretet, ezért egyetemes, bárki számára kódolható lírává tud válni. Az első ’botondka’ az Irodalmi Jelen nyári képeslapblokkjában látott napvilágot, a költőt lapunk motiválta a folytatásra. Januárban A hónap alkotója rovatunkban ezt a folyamatot követhetik nyomon.