Műveljük kertjeinket – írók a nyárban – Fellinger Károly: Locsogó
Nyári sorozatunkban arra kértük az Irodalmi Jelen szerzőit, küldjenek képeket kertjükről vagy nyaralóhelyükről, és írjanak hozzá pár sort, mit jelent számukra a bekerített, saját vagy épp a végtelen, a természet birtokolta kert. Elsőként Fellinger Károly képeit és versét közöljük.
Mottó:
Nyár. Kert. Csönd. Dél.
Ég. Föld. Fák. Szél.
Méh döng. Gyík vár.
Pók ring. Légy száll.
Jó itt. Nincs más
csak a kis ház.
Kint csönd és fény.
Bent te meg én.
Szabó Lőrinc: Nyár
Fellinger Károly
Locsogó
Két kezemben kardvirág van,
három szörnyet agyonvágtam.
Nem is hármat, háromszázat,
amerre a patak árad,
ahol a nap inget váltott,
hol a szellő madarászott,
ahol a csönd furulyázik,
furulyája kivirágzik,
hol a habok sírni kezdtek,
s könnyeikből halak lettek.
Lányok, lányok, pipacsok,
mondjátok meg, hol vagyok!
