Az élet felezőjén
Mi az ember élete?
(Was ist der Menschen Leben)
Mi is az emberi lét? Az Istenség
földi mása.
Alant küszködnek-áhítoznak, örökké
égit vágyva.
Ahogy az meg van írva: ott leled
gazdagodásod.
Gazdag az ég, az egyszerű kék? Felhői
ezüst virágok.
Szirmaik küldik a hűs harmatot, belőlük árad az üde eső.
De ha kialszik fényed kéksége, márvánnyá nemesül az égi tető.
Ég-fényben edzett kékség a márvány:
Ércben a Nap.
Ő a gazdagság egyetlen jele
a kék ég alatt!
Hajdan és ma
(Ehemals und jetzt)
Ifjúként szívnek még vidám a napkelte,
csak az alkony csal könnyet a szemre
Immár aggként szorongást hoz a reggel,
de szent derű kopogtat be az esttel.
Az élet felezőjén
(Hälfte des Lebens)
Sárga virágú vad
rózsák szirmain
omlik a tóba a part.
Óh, kedves hattyúk
csók bódulatában józanodhattok
a szent vízbe rejtve fejetek.
És velem mi lesz?
Közelgő télben hol kapok
Virágot, árnyat, fénylő napot?
Hallgatag, rideg falak között,
Szelek fagyától dermedten,
zörgő zászlók alatt…
Hüperion sorsdala
(Hüperions Schlicksalslied)
Boldog géniuszok,
akiknek ég lankáin
jelölt utat a fény,
isteni szellők simogatásában:
lelketek szent húrjain
mennyei múzsa zenél.
Álmodó kisded lélegzete:
Így sorstalan-szűz az égiek dala
Örök rügyből nyílnak világra
a szellem derűs szirmai,
a végtelen létezés sóhaja.
Nekünk más a jussunk:
szüntelen bolyongunk
háborgó vízként
verődve kőről-kőre,
téblábolunk vakon, kábán
a reménytelen jövőbe.
