Ropog a levegő köröttük
Húszévesen
Panyókára vetett kabáttal
jöttem közétek; vonjátok végig
ujjatokat vékony bordáimon,
s felszakad forrón s meztelenül
a dal –
jöttem közétek; vonjátok végig
ujjatokat vékony bordáimon,
s felszakad forrón s meztelenül
a dal –
a pubertás pirosfülű csodáit
kinőttem; két évvel ezelőtti
álmaim már horzsolják vállam,
apám vágyaival traktál,
ingeit elhordom –
Tüzeim tisztulnak: már záporban
is égek, van egy szerelmem,
kicsit emberré tett, s mert
véle sem csalnám meg ezt
az emberséget: tiszta maradok,
mint esőben a csók –
Kinőtte már a Kor a pubertás
tágranyílt-szemű csodáit,
összehúzott szememben szúr
a lobogás: felelősen élni ezért
a Húsz évért húszévesen –
aki így lobog ma,akár ősz fővel is,
kortárs énvelem –
Panyókára vetett kabáttal
jöttem közétek, vonjátok
végig ujjatokat vékony
bordáimon, nem kérdem már
kell vagy nem kell dalom,
be nem gombolkozom!
1964.
Avaron
Székelyudvarhelyi diákoknak
Orra bukva az avaron,
forogva mennyköves határon,
az ember mondja a magáét,
mint akit nem vertek még szájon,
mint aki lélegzetet is
e föld gyomrából vesz már,
kövek köhögnek tüdején,
nyelvére agyagos sár
tapad,
hogy érezze,
ne csupán látva lássa
a földet, honnan vétetett
a fel-feltámadásra.
Orra bukva az avaron,
és menni tovább mégis,
ébreszteni a nagyra nőtt,
de alvó jegenyét is,
nem hagyni, hogy a fenyvesek
zöld tűkkel beférceljék
mindazt, mi mítosztalan már,
de lelkiismeret még –
Orra bukva az avaron,
a veszélyt megkeresni,
derékig csonterdőben is
csak menni, egyre menni,
mint kire országló erőt
s egy ilyen földet szabtak,
hogy óvja lélegzetenként
e keserves hatalmat!
1968.
Anyja elhullott hajára
Gyógyítani szánt sanda sugarak
lebombázták fejedről a hajat,
letarolták tömör ékedet,
gyermekkori menedékemet,
titkokkal teli erdőt,
szálanként foghatót,
félszektől óvó sátram,
bút-bajt elbújtatót,
rejtőztem fürtjeidbe,
menekedtem én,
ha mennydörgött az ég
rútabbik felén
Ne sírj anyám, sirassák hű, konok
fésűk, szeszek és drága samponok,
ne sírj anyám, ne sirassad hajad,
a legszebb asszony úgyis te maradsz:
hazai rét selyméből, éltedért susog,
fejékül néked glóriát fonok.
Ének
Élni kell, ugye, gyönyörűm!
Kötélen repked az ing.
Ropog a levegő köröttük:
Nőnek a gyermekeink.
Ők írják dalunk is maholnap;
Megfagy az ing odakint.
Karjával integet ő –
Voltam ki voltam
Szószaporító korban
Írógép-billegető.
Élni kell, ugye, gyönyörűm,
Szigorú télben az ing.
Ropog a levegő köröttünk:
Nőnek a gyermekeink.
