Csigaházból előbújó meglepetés

Szabó Magda az az író, aki halála után több mint tíz évvel is képes meglepetést postázni olvasóinak, sőt, látni véltük, ahogy november huszadikán lekukkantott a felhők közül a Hadik Kávéházba, és elégedett mosollyal nyugtázta Jolsvai Júlia és Juhász Anna beszélgetését újonnan előkerült, eddig ismeretlen regényéről. – A Jaffa Kiadó sajtótájékoztatóján jártunk.

Eddig a szakma és a közönség is azt hitte, hogy Szabó Magda lírikusként kezdte pályafutását, most azonban kiderült, hogy nem így van: a hagyatékból előkerült egy kisregény, amely az írónő első verseskötete előtt született. Valójában minden más előtt. Finy Petra költő-író, a Jaffa Kiadó munkatársa azzal vezette fel a beszélgetést: Szabó Magda maga is sokszor elcsodálkozott, hogy a legtöbbet idegen nyelvre fordított magyar írók között szerepel a dobogón, hiszen nem írt ő soha semmi másról, mint Debrecenről. Persze ez nem így van: regényeiben ott a szenvedély, a szeretet, a gyűlölet, kudarc és siker, vagyis maga az élet – akárcsak ebben a mostani „meglepetésműben”. S hogy a frissen előkerült kisregény miért nemcsak a Szabó Magda-olvasóknak szenzáció, de az irodalomtörténetnek is, erről már Juhász Anna kérdezgette Jolsvai Júlia főszerkesztőt.

A pódium asztalán két füzet hevert, amelyek egy dossziéból kerültek elő, valahogy úgy, ahogy arról az irodalomtörténészek álmodozhatnak – akár a régészek a nagy leletről. Jolsvai Júlia három éve dolgozik a Szabó Magda-művek kiadásán, amelyek megjelenése a tavaly lezajlott centenárium után is folytatódik. A hagyaték feldolgozásában szoros együttműködnek az írónő keresztfiával és jogutódjával, Tasi Gézával, akihez Jolsvai Júlia rendszeresen ellátogat – mesélte a főszerkesztő –, és átböngészik az aktuális anyagokat. Éppen az idén karácsonyra megjelenő fotóalbumhoz válogattak képeket, amikor Júliának feltűnt egy polcon heverő dosszié, és felütötte. Két füzet hevert benne: az egyik „Csigaház, 1944, Szabó Magda” felirattal, a másikon „Csigaház, Szabó Magda” állt. Hamar kiderült, hogy egy eddig nem ismert kisregény került elő – magyarázta a főszerkesztő, ami azért jelentős fordulat, mert mindezidáig úgy tudtuk, az írónő lírikusként kezdte a pályáját, amikor 1947-ben kilépett az irodalmi porondra. Prózáinak javát épp a rászabott szilencium alatt írta: 1949-ben megkapta a Baumgarten-díjat, majd tíz évre elhallgattatták. Regényei tetemes része ekkor született, és jelent meg folyamatosan az ötvenes évek végétől.

De vajon miért maradt a Csigaház kéziratban és az ismeretlenségben? – firtatta Juhász Anna. Ennek valószínűleg a regényben végighúzódó németellenes politikai szál az oka – felelte Jolsvai Júlia –; 1944-ben szóba sem jöhetett, hogy ilyesmi megjelenjen. Később az író ontotta a műveket, azokkal foglalkozott, ez érthetően elsikkadt. Tasi Gézától tudjuk, hogy Szabó Magda rendkívül tudatosan kezelte az életművét – emlékeztetett a főszerkesztő –, amit nem akart, hogy megmaradjon, gondosan megsemmisítette. Mivel a Csigaház két füzete oly precízen elrendezve lapult abban a dossziéban, feltételezhető, hogy nagyon is magmaradásra szánta a kéziratot. A frissen megjelent kiadás már csak azért is becses, mert bizonyos oldalakon fakszimiléket közöl az eredeti kéziratból, márpedig Szabó Magda után nemigen maradt fenn kézírásos mű. Itt most mindenki megcsodálhatja rendezett sorait, nem könnyen olvasható, mégis szép betűit, na meg a javítgatásokat is, amelyek az átgondolt és hosszas csiszolgatásra utalnak.

A regény címében szereplő helyszín, a Csigaház egy bécsi panzió – természetesen ez is az író valós életélménye. Jolsvai Júlia elmondta, Bécs fontos helyszín volt Magda életében; amikor a debreceni Dóczy Gimnáziumban végzett, három irodalmi pályázatot is megnyert, ebből az összegből ki tudott menni Bécsbe. Az úgynevezett Zsófia-otthonban, egy panzióban először nyelvet tanult, majd egyetemi évei alatt minden nyarát itt töltötte és dolgozott. Vagyis előbb ismerte meg Bécset, mint Budapestet, és a Csigaházban azok a helyszínek köszönnek vissza, ahol Szabó Magda a harmincas években megfordult. A címadásban itt is megmutatkozik a metaforikusság, ahogyan Az őzben vagy Az ajtóban, hívta fel a figyelmet Juhász Anna – Jolsvai Júlia a menedékkeresés, az elbújás–kibújás mozzanatait véli feldedezni a csigaházmotívumban. Sajátos, tette hozzá a főszerkesztő, hogy Szabó Magda, aki a női lélektan mestere, most egy férfi – az orvos főszereplő – esetében csillogtatja meg pszichológiai tudását. Maga a történet egyébként egy szerelmi négyszög, melyben a Júlia nevű főszereplő, amikor rajtakapja apja feleségét egy másik férfival, Bécsig menekül, és a Csigaházban köt ki. Más Szabó Magda-regényekhez hasonlóan itt is finoman árnyalt személyiségek kelnek életre a lapokon, mint ahogy az is nagyon jellegzetes (akár a Mózes egy, huszonkettőben, a Disznótorban, Az őzben), hogy a szereplők tudják, a másik mit gondol, mit érez, de senki nem mondja ki az igazságot, inkább elmennek, „elhallgatnak” egymás mellett.

Szintén lényeges motívum (és a Szabó Magda-olvasók ezekben is ráismerhetnek az írónő kézjegyére) a szegénység egész életet belengő árnya: az alagsori nyomorból kikeveredő Kriszta az erkölcsöket is félredobja a jó élet érdekében; a főhős férfi, Kemenes pedig már szinte mitológiai alak, olyannyira higgadt, és vállalja saját felelősségét, hogy megőrjíti vele a társát: „Öljön meg, vagy üssön meg, csak ne legyen ilyen jó hozzám!”

A beszélgetés végén az irodalmi „régészet” munkamenetéről kérdezte Juhász Anna a főszerkesztőt. A Csigaház a Szabó Magda-sorozat 25. kötete, tehát már igen nagy rutinra tettek szert a kéziratgondozásban. Ebben az újdonságban csupán az elírásokat, kisebb vesszőhibákat korrigálták – mindig nagyobb főfájást okoznak azok a textusok, amelyek már több kiadásban megjelentek, és össze kell vetni az eltéréseket, magyarázta Jolsvai Júlia. A Csigaház itt-ott jegyzeteket is kapott, hiszen Szabó Magda latinos és németes műveltsége már a maga korában is kiemelkedő volt, illetve a debreceni tájszavaknál olykor elkél a magyarázat. A sorozatban az ikonikus Szabó-művek már megjelentek, emellett a hagyatékból került elő Magda naplója (Nyusziék címmel látott napvilágot), egy családi szakácskönyv, illetve sajnos megvalósítatlan ígéret maradt az írónőtől a Für Elise folytatása – a kiadó azonban töredékek alapján megpróbálta rekonstruálni a soha meg nem írt mű lapjait, s ebből született a Magdaléna. A Szabó Magda-rajongók pedig hamarosan kézbe vehetik azt a bizonyos fotóalbumot is, amelynek végső soron a Csigaházat is köszönhetjük…

Szöveg és fotók: Laik Eszter