Kikapcsolódás; Mintaanya – Rojik Tamás prózái

Későn értek haza, Laura minden tagjában fáradtságot érzett, de látta, hogy Peti léptei is lassulnak. Gyorsan be is kísérte a kisszobába, ahol segített neki átvenni a pizsamát, jóéjt puszit adott az arcára, de mesére már nem maradt idő, a fiú jelezte, hogy mindjárt alszik, úgyhogy a nő gyorsan bedugta a töltőt a Peti oldalán lévő diszkrét nyílásba.

Kikapcsolódás

Tiszta volt a part, gyönyörű a tenger, a ház egyelőre inkább otthonos, luxusra már nem maradt pénz. András sokat dolgozott, hogy mindez az övé lehessen, hogy itt kényelmesen hátra dőlhessen, és élvezze, ami elé tárul. Munka után mindennap egyből ide sietett. Alig evett valamit, máris a vizet kémlelte, úszott, vagy csak behunyt szemmel szívta magába a sós levegőt.

A környékbeli villákat többnyire gazdagok lakták, szóba sem álltak a huszonéves fiúval, kétszobás nyaralója jelentéktelen viskónak tűnt a számukra. András soha nem érhetett a nyomukba, ahhoz sokkal jobb munkahelyre lett volna szüksége – már így is alig költött másra, szinte mindenét elemésztette a telek, az építkezés, majd a berendezkedés.

Ebben a hónapban azonban tudatosan spórolt. Nem vett új bútort, és kifestetlenül hagyta a kisszobát: ezért a pénzért két teljes órát tölthetett el a karamellbőrű lánnyal. Felvette az egészet, így egy ideig tartani fog az emléke, ha nem is lesz ugyanaz az élmény.

A gyomra megkordult, vizelnie is kellett, úgyhogy kikapcsolta a programot. A tengerparti ház eltűnt, megjelent a bejelentkező menü, András pedig levette homlokáról a csatlakozó pántot. Be kellett hunynia a szemét, hogy az erős napfény után hozzászokjon a szoba sötétjéhez.

Amikor újra kinyitotta, meglátta a csontos kezeit. Nyoma sem maradt az előbbi izmos férfinak, a behúzott függönyök szűrt fényében felsejlett a korhadó ruhásszekrény, a málló vakolat a falakon, orrát megcsapta az átizzadt ruhák bűze, a saját szaga meg a lakótársnőjéé, akivel a lakbéren, a szobán és jobb híján a franciaágyon is osztozott.

A lány fején még fenn volt a pánt, tekintete a semmibe meredt, pont úgy, mint amikor András pár órája megérkezett a munkából. Viszont a jelzőfények kék helyett vörösen égtek a halántéki csatlakozón. Pillanatnyi hezitálás után a fiú megnyomta a vészleállító gombot. Azonban hiába kapcsolt ki a gép, a lány továbbra is a plafont bámulta.

A kiérkező mentősök szerint a lakótársa valószínűleg illegális programot töltött le a pántjára, ami megtámadta az agyát, az végezhetett vele.

András idegesen rogyott le a már üres ágyra. A lány halála miatt dupla bérleti díjat kell majd fizetnie, amíg új lakótársat nem talál. Addig pedig a tengerparti ház sem fejlődik, és a karamellbőrű nő sem fogja meglátogatni.

Mintaanya

Peti az alvó Laura ágya előtt várt. A nő, amikor megérezte, hogy valaki figyeli, felriadt. Rémülten nézett a gyerekre, de hamar észhez tért, és megnyugtatta magát: biztosan így kell viselkednie egy tízéves fiúnak.

Vasárnap reggel volt, a nap végre szépen sütött, ahogy ígérték, Laura elégedetten majszolta a zabkásáját, és megígérte Petinek, hogy elmennek az állatkertbe. A nő szeretett oda járni, mert a fiú végig mosolygott, minden állatnál megállt, alaposan megfigyelte a mozgásukat, lelkesen mutogatta, mit eszik az oroszlán, hogyan tátja a száját a víziló, és ettől Laura úgy érezhette magát, mint egy igazi, büszke szülő. Közben zavartalanul szemezhetett az egyedülálló apukákkal, valamint remek fotókat készíthetett magáról és Petiről, amikkel később nagy sikereket ért el a közösségi hálón.

Az egész nap jól sikerült, délután még beugrottak a központba vásárolni, Laura vett magának egy szűkre szabott műbőr dzsekit, Peti kapott egy űrhajós pólót, még illedelmesen meg is kérte az eladót, hadd cserélhesse át egy próbafülkében, miután a nő fizetett.

Későn értek haza, Laura minden tagjában fáradtságot érzett, és látta, hogy Peti léptei is lassulnak. Gyorsan be is kísérte a kisszobába, ahol segített neki átvenni a pizsamát, jóéjt puszit adott az arcára, de mesére már nem maradt idő, a fiú jelezte, hogy mindjárt elalszik, úgyhogy a nő gyorsan bedugta a kábelt a Peti oldalán lévő diszkrét nyílásba.

Laura telefonján villant egyet a kijelző, értesítve, hogy sikeres volt a csatlakozás, és megkezdődött az adatátvitel. Átsétált a saját hálójába, és még tusolás előtt ellenőrizte a napi és heti eredményeket. A számok szerint jól gondoskodott Petiről, vasárnap mintaanyaként viselkedett, a napi mutatók jóknak tűntek, de a heti küldetéssorozatban nem érte el a száz százalékot, mivel szerdától péntekig kikapcsolva tartotta a fiút. Ez kicsit bosszantotta, de tényleg nagyon sokat kellett dolgoznia.

Elalvás előtt még elolvasta a következő heti küldetést, melyben, mint azt meglepetten konstatálta, Petinek el fog törni a karja. Persze ez csak szimuláció, hétfőn reggel érkezik a kompatibilis gipsz, éjszaka, töltés közben a program megkapja a módosításokat. Nehezebbnek ígérkezett az új hét, de a kissé esetlen fiú biztosan aranyos lesz majd, és Laura tetszeleghet végre az aggódó szülő szerepében. Ez is hozzátartozik a neveléshez, nyugtázta, és mély álomba merült.