Ugrás a tartalomra

Patika

Hajlott hátú néni, kendővel a fején
lépett a gyógyszertárba, anyámmal a húszéves
mérlegre ragasztott Vuk-matricát kaparásztuk,
a nővérem lelökte a nátrium-szulfátos üveget.

Azt mondtad, ha választhatnál, anyámként születnél újra,
viccelni akartál, de nem vagy túl türelmes velem.
Elvetted a nénitől a receptet, az öregszag
facsarni kezdte az orrodat, elfordítottad fejed.

Nem boldogulsz az orvos írásával,
tudom, nem szeretsz
kenőcsöt mérni sem:
mint a rántottát, ezt is rosszul, kifelé kevered.

Elviszlek majd az otthonunkba. Anyám vasalja ki
helyettem az ingedet, nagyapát, ha nem sietsz, már nem
ismerheted. Arról pedig, milyen volt valójában,
később már csak hazudni akarok.

 

Futnak a lovak

És a lovak ma is futnak
és futnak szétgyűlölt ország vénái:
a folyók, az aszály is csak egy
katasztrófatípus.
Sorold fel, mi nem vagyok.
Beszélj róluk, akit mind jobban akartál,
szárítsd sivataggá a szívemet.
Mindig a lovak járnak rosszul.
Vakmerőség veled képzelni el
árulás nélküli végeket:
a lovak ugyan ma is futnak,
te újra eltéveszted a nevem.

Ha elvágtatnak innen, és unalomig
ismételtem távozásukat,
új aggodalmat keresek magamnak,
amiben végül egyedül maradok.

Holnaptól nem beszélek hozzád,
láthatatlanul, de még kicsit mellettem ülsz.
Tudom, hogy te lőtted le a lovaim,
két ordítás között már nincsen levegő.

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.