Barangolás Fodor Sándor nyomában
A késő délután napsugarai olyan precízen ragyogták be a Kincses Város járdáit, mintha maguk is igyekeztek volna a Kolozsvár Társaság székhelye felé irányítani az irodalom iránt érdeklődőket. 2019. augusztus 19-én este hat órától Fodor Sándor íróé volt a főszerep. A beszélgetés helyszínéül szolgáló város a Fodor-életmű létrejöttének szempontjából is emblematikus környezet, ugyanis Kolozsvár volt az a hely, ahol Fodor Sándor íróvá érett, élt és alkotott. Az est meghívottjaival, Kuszálik Péter sajtóbibliográfussal és Sántha Attila költővel, a Fodor úr, a boldog óriás című monográfia bibliográfusával és szerzőjével Egyed Emese beszélgetett. Az est házigazdája a Fodor-monográfia létrejöttének fontosságát emelte ki. Arról beszélt, hogy a tudományos munkák megírásához is szükség van a személyes tartalmak birtoklására, arra, hogy az illető szerző közel álljon monográfusához. A moderátori szerepkörben megjelenő költő, egyetemi oktató szerint Sántha Attilának nyert ügye volt, Fodor Csipikéje ugyanis sokunk családtagjává vált az évek során. A monográfia szerzőjét – mindamellett, hogy Fodor Sándor prózája igen nagy hatást gyakorolt rá – személyes ismeretség is fűzte a múlt század erdélyi írójához. Beszélgetéseik központi témája volt az irodalom, de „Fodor úr” kiemelkedően fontos szerepet játszott az Erdélyi Magyar Írók Ligájának megalakulásában is. A személyes ismeretség mentén fogalmazta meg következő kérdését Egyed Emese, amelyben az iránt érdeklődött, hogy zavaró tényezőnek számít-e az író személyes ismerete egy monográfia létrehozásában. Válaszában Sántha kifejtette, hogy kettejük barátsága nem szerepelt a zavaró tényezők között. Kuszálik Péter szerint igen fontos volt, hogy ez a monográfia megszülessen, Fodor Sándort ugyanis mindamellett, hogy méltatlanul elfelejtették, életében sem ismerték el kellőképpen. Sántha Attila Fodor szerénységét, jóhiszeműségét és mérhetetlen szakmai alázatát körvonalazta kiemelve a tényt, sokkal nagyobb író volt annál, semhogy generációkon át egykötetes szerzőként, a „futottak még” kategóriában tartsák számon. A beszélgetés második felében nehéz kérdést szegezett Sántha Attilának Egyed. A BBTE BTK professzora arra volt kíváncsi, hogyan látja a monográfus mostani szemmel a művét. Sántha szerint nehéz volt elválasztani saját mondanivalóját Fodor Sándor gondolataitól, ezért gyakran idéz tőle. A beszélgetés záró momentumaként Bálint Tibor özvegye, Júlia, valamint Jakab Gábor pápai káplán, plébános vallott a Fodor Sándorral ápolt őszinte barátságról. Az est kötetlen beszélgetéssel zárult.
