(taníts meg újból játszani)

taníts meg újból játszani
hadd legyek a hősök hőse
koronám a holdkorong
arányában megfürödne

bodzavessző paripám
felszökne a csillagokra
patával gyújtana neked
csillagot ha ép kioltana

monostor, gőzölgő nagykabát

monostor gőzölgő nagykabát
garzonomba képzelem az Adriát
Lia pancsol melle szappanhabos
szakállamról nyálam csorgadoz

ablakomban a kaktuszok most pálmafák
a szürkület csókolja nőm homlokát
árnyékában két holttest felszuszog
kócos hajuk sárgaparton mint szurok

lábukat langyos hullám mossa csak
a víz tükre lábuktól mocskosabb
távolban árbockötél bökre fut
elringat karjában a holdkorong

lehettél volna

lehettél volna
de nem akartad
mint buta pegazus
szálltál a napnak
csapdostad szárnyad
koromnak súlya
gyönge tested
földre lehúzta
lehettél volna
király vagy koldus
ezeregyéjszaka
mely titkokat hordoz
szivar a szájban
hamu ha omlik
a harmincnégy lépés
a sarki boltig
álmom álmatlan
éjjel s bárány
amit a sötét
hiába számlál
pecsét egy könyvben
tartozásom
őszi kis szellő
kabát ha fázom

s lehettél volna
szívemben penge
pilátus nékem
ki felszegelne
hajóm vitorlám
árbóc ha reccsen
jóslat és rozsda
görbe szegekben