Ugrás a tartalomra

 

A pillanatból csöndet hajtogat

Részlet az Aszterión Entrópia című ciklusából
Kevés ​olyan debüt-kötetet láthatunk az irodalmi piacon, amelynél nemcsak a versek egyenletesen magas színvonala, de egy pazar szonettkoszorú is meggyőz arról, hogy az olvasói akarunk lenni. Ha vannak titkai Bék Timurnak, akkor azok klasszikus fajtájúak: el nem tékozolt tehetség, munka, erős önkritika, magas léc. Sorai mégis könnyed természetességgel olvastatják magukat. Világot teremtenek, olyant, amelyet magunk is tovább építhetünk felmerülő kérdéseinkkel.

IX.

Felszakadnak a roppant csillagködök –
rossz mozdulat során a varratok.
Megalvad az idő a sebek fölött,
a rend halovány, a zavar ragyog.

És emlékek sajátmozgása indul.
Túlnőnek bolygón, hippokampuszon.
A mások múltja színes pernyeként hull
szemünkbe. Ülni lassú, zöld buszon.

Vagy kabátleöntve állni víg, arany
teremben (ez foltot hagy, advokát).
Rőtlő domboldalról nézni gondtalan
ikercsillagok közös alkonyát.

Figyelmünk most letűnt gyönyörbe vész.
Még rendszerűnek látszik az egész.

 

X.

Most még rendszerűnek látszik az egész,
a pillanatból csöndet hajtogat.
Testükkel a látszat együtt rezeg, és
megbabonázza az állatokat.

Majd rügyet fakaszt a kétely, bár a szem
egyszerre észlel minden évszakot.
Nem foghatja fel partból kinőtt fa sem
a szél hordozta tengerkék szagot.

Mikor kezdődött oszlása a ködnek?
Mióta, hogy egy árnyék sem mozog,
és mióta, hogy csak éppen működnek
a létfenntartó mechanizmusok?

Megérzem, ahogy a Földdel szédülök:
Egy ütemre vernek mind a délkörök.

 

XI.

Egy ütemre vernek mind a délkörök,
mintha egy sámánt, ahogy tántorog,
óvva kísérnének két világ között
a bölénybarna indián dobok.

Míg próbáltuk befogni a kinti hőt,
mi balszerencsés állat-emberek,
térként tudtuk elképzelni az időt,
s anyagnak érzékeltük a teret.

A régi nyelv e tévképzetek nyelve.
A régi nyelvnek nincs erélye itt,
önmagunkban elszavalni az elme
kimondhatatlan költeményeit.

Az új nyelven szól minden szívverés,
de Isten nem hall – nincs, vagy félrenéz.

                                                                                               


Bék Timur

1997 telén született. Szászváron nőtt fel, majd Bonyhádon érettségizett, jelenleg a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán hallgat magyart, médiát, pedagógiát és Pink Floydot. 2013 óta ír verseket, írásait többek közt a Bárka, az Irodalmi Jelen, a Kortárs és a Tiszatáj is publikálta. Leginkább talán a feledéstől fél. Ez az első kötete.

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.