rák

a pirkadat méz,
aranylik, akár az első esténken,
amikor bekented a mellem vele,
majd lenyaltad mind egy cseppig.
ha szerethetek, nincs dolgom a rációval,
untat, mi szív nélküli, okos és hűvös.
Szeléné, az otthon, a család,
a termékenység istene ült a bölcsőmnél.
az istennő Héliosszal hált újholdkor,
amikor senki sem látta őket,
majd megpillantotta Endümiónt,
a gyönyörű halott, fiatal istent,
rögtön szerelembe esett,
ötven csillaggyermek született a nászból.
én is ennyit szülök neked,
csak ne siess el, megvár a munka,
bújjunk vissza a puha paplan alá,
ott leljen ránk a dél.