Ugrás a tartalomra

 

Vadlovak születtek bennem

Anyagi természet

Mindegy, hogy négyzetbe, körbe
vagy versbe foglalják,
az ember addig ér,
amíg a teste engedi.

Jégvirág

Hosszú kilengések között
nyúlok belső zsebembe:
pordohány, tűz, kabátszöszök
és nyolcezer naplemente

sárgul össze. Elhallgatom,
hogy csobog, mi bennem él:
huszonkét éves patakom.
Régi, de vér. Révedig ér.

– Ezt mantrázom, ha nincs velem
senki áltatni magam.
Hogy túljuthatok testemen,
s a keringés nem céltalan.

Ahol ilyen könnyű kéjek
próbálnak eltartani,
nem magasak és nem mélyek
a szépség vonulatai.

A jelen-tér összerezzen,
a távolság szétpereg,
eltűnik a köd-hidegben.
A forrás felé révedek.

Eljátszom, hogy nem felejtek,
és a múlt kérge alatt
megszülető csillagsejtek
idáig átviláglanak.

Kezdetleges formámra dús
bőrt örököltem tőle,
s a bőr alá egy darab húst,
lelkem hogy föl ne törje.

Vadlovak születtek bennem,
és elkezdtek ott legbelül
vágtatni a Nappal szemben
máig betörhetetlenül.

És – bár szemem ritkán ragyog –
jó így, ahogy alakult.
(Nem mondtam. Hálátlan vagyok.)
A fagytól megrepedt az út,

és ablakra nyílt a hideg
kilencvenhét hajnalán,
amikor, mint még senkinek,
megörült nekem az anyám.

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.